You are here
g1 Film 

Ajánlásunk tárgya: Glengarry Glen Ross

David Mamet 1985-ös drámája Pulitzer díjat kapott, a Glengarry Glenn Ross című drámájáért. Az író hét évet várt, hogy filmvászonra írja a történetét, és az 1992-es film igazi világsztárokkal készülhetett el.

A történet főhősei ingatlanügynökök, akiknek szinte eladhatatlan telkeket kell értékesíteniük. Egyik este megjelenik egyik felettesük az irodában, és megfenyegeti őket, hogy akik az eladási verseny utolsó helyein végeznek, azok ki lesznek rúgva. Másnapra az eladásokat segítő tippek eltűnnek az irodából.
g4A cselekmény erőssége, hogy a forgatókönyvíró játszik a nézővel: Tudjuk, hogy ki az értelmi szerző, és azt is látjuk, hogy kit próbál meg beszervezni, ám a film végén bizony rá kell jönnünk, hogy át lettünk verve, méghozzá alaposan.
Kevés helyszínen látunk, kevés jelenetet, mégis egy roppant élvezetes filmet kapunk, amely a fordulat mellett a dialógusoknak köszönhető leginkább. A szereplők közötti párbeszédek pengeélesek, és ami a lényeg, a nyelvezetük miatt roppant újszerűnek tűnnek. Azon drámaadaptációk, amelyeket láttam (vagy amely drámákat olvastam), mind képviseltek egyfajta választékos beszédet, nos ez itt megszűnt: A Glengarry Glenn Ross nyelvezetét leginkább a Sebhelyesarcú című filmhez tudnám hasonlítani. (Annyira mocskos szájú művészeti termékről beszélünk.)
A film a korunkban jelen lévő eszmét, vagyis a pénz hajhászását, valamint az ügynöki szakma mivoltát kritizálja megfelelő keménységgel. Az ügynöki lét már csupán azért is nyomorúságos, mert a termék eladójának valósággal meg kell válnia emberi mivoltától, és hazudnia kell, mint a vízfolyás, különben éhen marad. Nemcsak a terméket, de saját magát is el kell adnia a vevőknek, úgy, hogy a legkisebb aggályai sem lehetnek, a kínált termékkel kapcsolatban. Hogy milyen kiszolgáltatott egy ilyen munkakörben dolgozó ember azt két jelenet is remekül példázza: Mikor a Blake nevű felettesük leordítja a fejüket, és mindenféle homoszexuálisnak, lúzernek és balfácánnak nevezi őket (Nem ilyen nyakatekert kifejezésekkel persze.), mindegyikük előtt megvan a lehetőség, hogy ott hagyja a helyet,á m ők tűrik a sértegetést, mivel kell nekik a pénz. Egy egészséges öntudatú ember valószínűsítem, hogy nemcsak, hogy lelépett volna az első degradáló beszólásnál, de még ki is ütötte volna a fölényeskedő Blaket. (Vagy ráordított volna.) g3
Jól mutatja a szélmalomharcot, hogy a cég bejelentése szerint a legjobb ügynök egy Cadillacet kap ajándékba, a második legtöbb házat eladó munkatárs egy késkészlettel „lesz gazdagabb”, míg a harmadik nyereménye az lesz, hogy ki lesz rúgva.
A másik nagyon nyomasztó számomra, mikor a valaha nagyszerű, ám jelenleg pechszériában lévő Shelley “The Machine” Levene a főnökével beszélget, és valósággal könyörög neki a jobb tippekért. Egyszerre rimánkodik, és szidalmazza a másikat, valósággal kivetkőzve emberi mivoltából, alázkodik meg a másik előtt. Az a jelenet egyszerűen brutálisan realisztikus, és már-már nekünk nézőknek esik rosszul.
A lezárást nem szeretném lelőni, ám annyit elárulhatok, hogy ezeknél a jeleneteknél még kiábrándítóbb választ kapunk majd a filmben, és a magunkban feltett kérdésekre.

g2Létfontosságú a karakterekről valamint a színészekről beszélni: Az Al Pacino által alakított Ricky Roma a leginkább azonosulható karakter az egész történetben: Látjuk, hogyan zavarja össze a vevőit, ám mégis a kollégáival szemben emberséges, és nem próbálja meg átverni őket. Pacino 1992-ben az Egy asszony illata című filmben nyújtott alakításáért megkapta a legjobb főszereplő Oscar díját, de a „Glengerryben” nyújtott alakításáért jelölték, mint legjobb mellékszereplőt. Véleményem szerint felülmúlja a Martin Brest filmjében nyújtott alakítását, ám az még nagyobb vicc lett volna az Akadémia részéről, hogy a színészzsenit egy mellékszereplő Oscarral jutalmazzák, mint az, hogy 52 éves koráig kellett várnia a díjra.
A film egyik csúcsjelenete is Pacino nevéhez fűződik, mikor is verbálisan rátámad a főnökére.
Jack Lemmon játszotta Shelley Levenet, aki valaha az ügynökszakma királya volt, ám az évek folyamán lecsúszott. Ő az egyetlen, akinél megmagyarázható, hogy miért is „ment le kutyába”, mivel súlyosan beteg lányát kellene ápolnia.
A nagyszerű Alan Arkin által megszemélyesített George az egyetlen, aki nem igazán való ügynöknek, teljesen manipulálható karakterről beszélünk, akit még egy bűncselekményre is kis híján rá lehet venni, pusztán a szavak erejével. Karaktere azonban nem befolyásolhatóbb, mint a Jonathan Pryce által játszott vevő, akit ott lehet becsapni a meggyőzés erejével, ahol az ember akarja. Mind Arkin, mind Pryce keveset vannak a képernyőn, ám mindkettejüknek igazi jutalomjáték volt ez a szerep.
Kevin Spacey, ekkor még nem volt világsztár, de alakítása már ekkor is bemutatta, hogy több lesz ő, mint egyszerű független filmek mellékszereplője, az ő esetében beszélhetünk karakterfejlődésről , amely a film negatív csattanóját adja.

Külön bekezdést szentelnék a film két pszichopatájának. Ed Harris karaktere Moss tipikusan egy gerinctelen féreg, aki jól rejti el, hogy pszichotikus, ám szép lassan lemállik róla a máz, és előtör valódi énje. Nem gondolom, hogy ez a karakter beteg lett volna, mielőtt az ügynökséghez került, ám a teljesítménykényszer miatt deformálódott a személyisége, és egy gátlástalan, törtető valakit kapunk, aki bárkin átgázol, és bárkit feláldoz a maga érdekében. Harrist talán csak a Truman Showban láttam erősebbnek.g1
Alec Baldwin körülbelül 7 percet van a vásznon, ám ennyi idő alatt is élete alakítását valósította meg.
Karakterét, Blaket, mindössze a film miatt írták be a cselekménybe, á, ez a karakter több, mint egy filmszereplő, ő maga a kor üzletembere.
Ő ténylegesen pszichopata, aki tárgyaival és pénzével henceg. Kijelentése mely szerint „Az órája többet ér, mint a többiek egy évi fizetése.” olyan állításokkal említhető egy lapon, mint az „Akinek nincs egy Rolexe, az semmit nem ért el.”, vagy az „Akinek nincs semmije, az annyit is ér.” szintű megnyilvánulások.

A magyar televíziókban sajnos láthatatlan ez a kapitalizmust velejéig kritizáló alkotás, ám aki rendelkezik a Sundance Chanel nevű angol adóval, ott feliratosan rendszeren vetítik ezt a filmet. (A UPC-nél elérhető ez az adó.) Ha valaki azonban szinkronosan szeretné megtenni, nekik is csak ajánlani tudom a magyar hangsávot, amely kiváló szinkronhangokkal készült. (Szersén Gyula, Rékasi Károly, Végvári Tamás, Zenthe Ferenc.)

A lehető legjobb szívvel tudom ajánlani a film megtekintését, nem hiszen, hogy van olyan ember aki csalódna benne.
10/10

Related posts

Leave a Comment