You are here
13014817_1058158737556597_378219032_n Interjú 

Amikor írok, mindent kizárok, mert tudom, egy új világ vár rám   

13014817_1058158737556597_378219032_n

Soha nem tervezte, hogy író lesz, de aztán mégis rátalált az írás, amelyben most végre kiteljesedhet. Anne L. Greennel beszélgettem írói munkásságáról.

Gyermekkorodban milyen jellegű regényeket olvastál? Melyik volt ezek közül a kedvenced?

Mióta az eszemet tudom, imádom a könyveket. Nagymamám vezetett az olvasás különleges világába. Neki ez mindig is nagyon fontos volt, ami idővel számomra is azzá vált. Vidéki gyerek lévén hamar kinőttem a könyvtárat. Hogy mi volt a kedvencem… az első könyv, amit a nagymamám a kezembe nyomott. Thury Zsuzsa A tűzpiros üveggömb. Ez most is a könyves polcom dísze, várja, hogy egyszer én adjam a gyermekem kezébe. Kíváncsiságom által vezérelve mindenféle stílust kipróbáltam. Imádom a hagyományos romantikust, a krimiket, de komolyabb hangvételűeket is. Hangulatomtól függő, éppen mit olvasok.

 Melyek voltak azok az írások, írok, akik inspiráltak a kezdeti írásaid elkészítésében?

Hűha. Ez azért nehéz kérdés, mert én soha nem akartam író lenni. Nem dédelgettem hiú ábrándokat. Valójában az írás talált meg engem és nem én őt, de cseppet sem bánom, hogy így alakult. Így nem igazán mondhatnám, hogy bármelyik író hatására történt volna. Tini koromban oda voltam ugyan a versekért és a költőkért, mint Ady Endre, Radnóti Miklós, de sorolhatnám. Az írók közül sok klasszikust olvastam, és egyenesen rajongtam Ken Follettért, de bevallom manapság jól esik néha a régi könyvekhez visszamenekülni, sokkal lassabb ritmust diktálnak, így én is lenyugszom tőlük.

12992714_1058159137556557_270884682_n

 Az Álomgyár kiadó oldalán a bemutatkozó szövegedben olvasható, hogy imádod azt, hogy kimenekülhetsz a magad alkotta kis világba. Pár szóban be tudod mutatni azt, hogy milyen is ez?

Gondolom sok ember számára ismerős érzés, hogy néha elege van a külvilág által gerjesztett impulzusokból. Néha már túl sok. Amikor leülök írni, akkor mindent kizárok, ami én vagyok. Ez olyan, mintha egy teljesen más életet élnék. A karaktereim fejével gondolkodom és az ők érzéseivel érzek. Szinte szó szerint a szemem előtt zajlanak az események. Megszűnnek az aktuális problémáim. Sokkal kipihentebb és szabadabb vagyok, ha írhatok pár órát. Tisztábban is látok utána. Röviden: Az írás számomra nem több, mint az ujjaimmal való gondolkodás, az egyetlen fájdalommentes módja a várakozásnak.

 Az írást, ha jól tudom a versekkel kezdted, hogyan jöttél rá, hogy regényeket is szívesen gondozol?

A versekről nem teljesen mondtam le. Biztosan tudod, hogy a könyveim elején minden fejezet idézettel indul, főleg az első kettőnél előfordult, hogy egy-egy versem került bele. Hogy hogyan kezdődött a regény írás? Itthon voltam gyesen és kicsit haszontalannak éreztem magam. Minden nap ugyanolyan volt. Most így utólag, talán depresszió is voltam kicsit. Közben rengeteget olvastam és sokat beszélgettem, leveleztem amatőr írókkal. Egy zárt csoportban írtam az első történetem, és ahogy haladt a történet fejezetről fejezetre fogalmazódott meg a gondolat: Talán ki is adathatnám. Ők biztattak, én pedig megpróbáltam.

 Milyen arányban jelenik meg a fikció és a valóság a regényeidben?

Ez mosolyra fakasztott. Az elejétől tagadtam, hogy bárminek is ami a papíron születik köze lenne a valósághoz. Most így utólag… A karakterek, melyeket megalkotok nem teljes egészében az én egyéniségemet tükrözik, de tagadhatatlan, hogy megöröklik egy részem és ez bizony nemcsak a romantikus és tökéletes főhősökre vonatkozik, hanem a gonosz karaktereimre is, hiszen őket is én alkotom. Írás közben rajzolódik kis leginkább, milyen is vagyok igazán, és főleg, hogy milyen szeretnék lenni. A regények történetei azonban abszolút a fantáziám szüleménye. Tudod, ahogy mondani szokás: “Bármilyen hasonlóság létező személyekkel, vagy eseménnyel csakis a véletlen műve.”

 Ha választanod kellene egy kedvenc idézetet az eddig megjelent regényeidből melyik lenne az és miért?

Ez az eddigi legnehezebb kérdésed. Kérdezték már tőlem, de akkor sem tudtam rá felelni. Hmm… talán az Eltitkolt múltból: „Az élet olyan, mint a zongora. A fehér billentyűk jelentik a boldogságot és fekete billentyűk a szomorúságot. De soha ne feledd, hogy a fehér és fekete billentyűk együtt adják nekünk a dallamot!”

 Milyen karakterek jelennek meg a regényeidben?

Főleg a romantikus vonalon mozognak, de tekintettel arra, hogy szeretem az izgalmas könyveket, nem bírom ki, hogy ne tegyek bele valami feszültséget keltőt, krimi vonalat. Emellett gyakran megkapom, hogy az én női karaktereim harcosak, igazi túlélők, erősebb jelleműek, mint az a romantikus könyvektől megszokott. Bevallom nem is bírok mást alkotni. Nem tudnék azonosulni. Próbáltam… mi lett a vége? Átírtam az egész kéziratot…

12980523_1058158630889941_2106293704_n

 Van a kortárs irodalomban, akinek követed a munkásságát?

Ha mind felsorolnám hosszú lenne a lista: Böszörményi Gyula, Faludy György, Kertész Imre, Moldova György, Müller Péter, és elnézést az általam kedvelt sok más írótól, akiket most nem említettek. Mindenképpen ki kell azonban emelnem a két írótársamat, akiktől sok jó tanácsot és érzelmi támogatást kaptam: Borsa Brown és R. Kelényi Angelika. Az ő könyveiket mindig olvasom. Be kell vallanom azonban, hogy újabban sokkal több figyelmet fordítok azokra az írókra, akik még csak most bontogatják a szárnyaikat. Mindig nyomon követem a blogjaikat, írásaikat.

 Mit érdemes tudni a nem rég megjelent könyvedről és mit várhatnak az olvasók az új regényeddel kapcsolatban?

A most megjelent könyvem az Eltitkolt múlt. Ennek különös története van. Örülök ennek a kérdésnek. Amikor megjelent A remény hajnala az olvasóktól rengeteg üzenetet kaptam, hogy remélik folytatom. Az Álomgyárral beszéltünk erről de sem ők, sem én nem pártoltuk, hogy folytatásos könyvként jöjjön ki. Így elmerengtem, mi lenne, ha az olvasóm sugallatára hallgatva, a kedvenc mellékszereplőjüket helyezném főszerepbe és írnék neki egy saját, önálló történetet, melyben az első regényt már olvasók folytatást láthatnának. Így született meg ez a történet, mely ezzel a résszel még nem feltétlen ér véget. Hogy mikor jön következő könyv? Ősszel, ha minden igaz, de hogy az miről fog szólni, még én sem tudom. Még bizonytalan vagyok, melyik kéziratom áll kész a megmérettetésre.

 Ha jól tudom az új regény teljesen más stílusú mint az eddigiek. Miért döntöttél így?

A második könyv után komoly dilemmáim voltak. A stílus váltás az Álomgyárral közös döntés volt. Szerettünk volna valami letisztult, egyszerűbb borítót és stílust ALG-nek, amire később építkezhetünk. Nem mondom, hogy ez egyszerű volt. Nem túlzok, ha azt mondom, hónapok munkája van abban, hogy megalkottuk az Eltitkolt múlt borítóját, de én elégedett vagyok. Ezúton is köszönet mindenkinek, a kitartó munkájáért és türelméért. Csodás lett!

 Mire számíthatnak az olvasók az regénnyel kapcsolatban?

Ebben én nem lehetek mérvadó, hiszen én alkottam, elfogult vagyok. Éppen ezért, a könyvet már olvasók véleményeit idézném: mindennapi gondolatok, ármány, féltékenység, titok, nevetés, izgalom, feszültség, váratlan fordulatok és érzéki jelenetek.

12980481_1058158854223252_314405515_n

 Mit csinálsz mikor nem az írással foglalkozol?

Mondhatnám, hogy semmi lényegeset. Van két félállásom és egy öt éves minden energiámat felemésztő kislányom. 🙂  Azaz csak egy hétköznapi nő vagyok: egy feleség, egy anya, és munkaerő. Több, mint tíz éve a behajtáson dolgozom, illetve most új kihívásként a Fiatal Vállalkozók Országos Szövetségénél segítek be. Mindkettő érdekes, de nagyon más. A legszívesebben mégis a gyerekemmel töltöm az időt. Sokan mondják, hogy látják, mindig mindenhová elkísér. Ez többnyire tényleg így van. Ezt foghatnám a logisztikai problémára is, de azaz igazság, hogy megnyugtat, ha a közelemben tudom. Ő is hozzá szokott, ahhoz, hogy megosztjuk az időnket. Az ő programjain én vagyok ott, az enyémeken pedig ő. Nekem Zsófi a legkedvesebb elfoglaltságom és a legjobb barátom. Senkinek nem köszönhetek annyit, mint neki. Egy gyerek, sok mindenre tanítja az embert. Élő lelkiismeret.

 Milyen további terveid vannak az életeddel és írással kapcsolatban a jövőben?

Amikor belevágtam, nem voltam tisztában azzal, milyen lavina indul be. Most már tudom, ez már nem csak rólam szól. Az olvasóimat már nem hagyhatom cserben, ahogy azokat sem akik hittek és hisznek bennem. Ők várják, számítanak a folytatásra, én pedig nem szeretnék nekik csalódást okozni. Ahhoz azonban, hogy erre képes legyek, támogatásra van szükség, melyet meg is kapok az Álomgyár Kiadó csapatától, a barátaimtól és nem utolsó sorban a férjemtől. A férjemtől, akinek külön köszönet minden türelméért. El sem tudom képzelni, mit állhatott ki, amikor az életem kiegészült ezzel az új “hobbyval”. Látja, hogy ez fontos nekem, így támogat a legnehezebb időszakaimban. Folyton ugrat, mikor elmerülten nem figyelek rá: “Anne L. Green küld már haza a feleségem, mert beszédem van vele.”

Köszönöm szépen a válaszaidat és tovább sikereket kívánok neked!

Anne L. Greent nem mellesleg „Az év első könyves debütálása 2015” és az Aranykönyv díj 2016 – Szórakoztató irodalom kategóriában is jelölést kapott.

http://www.aranykonyv.hu/kategoria/szorakoztato-irodalom

Szavazás: Az év elsőkönyves debütálása 2015-ben

További infókat találtok itt:

https://www.facebook.com/WriterAnneL.Green?__mref=message

https://www.facebook.com/alomgyar?__mref=message

 

Related posts

Leave a Comment