You are here
12499069_1003559933034567_42806644_o Life Nonstop Vadászat Természet 

Az első dámbikám

12499069_1003559933034567_42806644_o

Az egész történet 2015.12.21-e hajnalán kezdődött, amikor elindultunk Kelebiára. Már az úton heves érzések kavarogtak bennem, izgatott is voltam és vártam mit tartogat számunkra a hajnal.

A vadászházhoz megérkezve már vártak ránk a hivatásos vadászok. Gyors egyeztetés után két kocsival elindultunk a területre. Kísérőm Vér István volt a mai napon. Pistivel az úton rengeteget beszélgettünk, egy ízig vérig felkészült és tapasztalt szakembert ismerhettem meg benne. A területre megérkezve megkaptam a felszólítást, hogy a fegyvert be lehet tölteni, ezt gyorsan meg is tettem, majd elindultunk.

Két kisebb etetőhelyre cserkeltünk be ahol nem láttunk semmi vadra utaló jelet. Pisti felszólítására kocsiba ültünk és egy másik helyet néztünk meg. Kocsiból kiszállva elkapott a vadászláz. Remegtem, alig jött ki hang a torkomon, mintha megéreztem volna, hogy itt vannak a Dámok. Pisti ment elől én pedig szorosan mentem mögötte figyelve. Minden zajra meg-megálltunk, hallgatóztunk, mígnem beértünk egy nagy vadföld szélére, ahol már kint voltak a Dámok. 2-3 nagyobb bikát, sok-sok tehenet és borjút láttunk. Pisti oda súgta nekem, hogy ha van gombos bika, akkor azt lőhetem. Közelebb cserkeltünk majd egy kis domb mögül kerestük a megfelelő bikát. Pisti egyszer megszólalt, hogy ott a gombos bika jobb szélen négy borjú takarásában. Feltámasztottam a fegyverem a lőbotra és vártam a megfelelő alkalomra, amikor útjára engedhetem a lövedékemet. Kis várakozás után a borjak oda léptek a tehenek mellé ezáltal szabad teret adva a lövéshez. Pisti kiadta az utasítást, lőhetem. Lövésemre a bika tűzberogyott. Lőtávolság 60-70m volt. Mivel a vad tűzberogyott így nem siettünk sehova. Pisti rágyújtott egy cigarettára majd odasétáltunk a bikához. Mikor odaléptem hozzá, a kalapot levettem a fejemről, leguggoltam a bika mellé és megköszöntem neki. Közben Pisti is meghozta a töreteket és megigazítottuk a bikát. Megkapta az utolsó falatot illetve a sebtöretet. Majd elment a kocsiért, addig némán földbe gyökerezett lábakkal néztem a bikámat. Feltettük az autóra majd elindultunk befelé a vadászházhoz. Az úton újra és újra átéltem minden percét a vadászatnak. Beérve már barátaim vártak, hogy felavathassanak… Hát mit ne mondjak erre az avatásra és vadászatra örökké emlékezni fogok. Ezúton is szeretném még egyszer megköszönni Botyánszki Zsoltnak és Botyánszki Máténak, hogy velük ejthettem el az első bikámat. Illetve János Pálnak, valamint Vér Istvánnak a remek és izgalmakkal teli vadásztatást.

Békesség a Vadnak!

Írta:

Nógrádi Bence

12490071_1003559949701232_486715896_o

12470734_1003559936367900_1106175576_o

12471307_1003559939701233_728967713_o

12489823_1003559946367899_687032238_o (1)

Related posts

Leave a Comment