You are here
0103 Interjú 

Az ember, aki fotókon mutatja meg hazánk természeti értékeit

Rengeteget túrázott és ekkor jött rá, hogy legszívesebben valamit haza vinne mindig abból, amit lát és érez. Ebben segítettek azok a fotók, amiket egy-egy útja során készített. Magyarország természeti értékeit örökíti meg fotóin. Molnár Péterrel beszélgettünk fotós tevékenységéről.

Miért pont a természetfotózást választottad?

Mert szép, izgalmas, változatos és tele van kihívásokkal. Régebben rengeteget jártam      túrázni, hegyeket másztam, barlangásztam és sokat barangoltam a nagyvilágban.       Gyönyörű helyekre jutottam el, ami magával hozta, hogy egy kicsi látványt és érzést        “hazavigyek” ezekről a helyekről képek formájában. Először egyszerű eszközökkel    dokumentum-jellegű képeket készítettem, aztán igényesebbé váltam és odafigyeltem a   képek minőségére és a végén azt vettem észre magamon, hogy azért járok a        természetbe, hogy fotókat készítsek. A túrázásból adódóan először tájképeket készítettem, aztán amikor családot        alapítottam a hosszú külföldi utak is elmaradoztak, elhatároztam, hogy Magyarország   természeti értékeire fogok koncentrálni, így ekkortól fogva madarakat, állatokat és         növényeket is fotózok.

bec 062con

Más jellegű képeket is készítesz?

Családi és szakmai jellegű fotókat zöldségekről (paradicsom szaktanácsadóként dolgozok egy zöldségmagokat forgalmazó cégnél).

Mi kell szerinted ahhoz, hogy valaki jó természetfotós legyen?

Szeresse, és ismerje a természetet! Vegye észre a szép dolgokat és legyen hozzá   technikai tudása, hogy megörökítse azt. Kitartás sem árt, illetve a jó felszerelés is sokat jelent.

Milyen jellemzőkkel tudnád körbeírni a fotóidat?

Sokféle fotót készítek, táj, makró, telés képek, de van egy stílus amiről felszoktak ismerni: a tájban ábrázolt állatok. Az állatok általában kicsik a képen, de lényeges  elemei annak, érzékeltetik a teret.

0230

Van valamilyen épített megfigyelő helyed, ahova elmész fotózni?

Építettünk pár fix lest a barátaimmal, bizonyos állatokra (szalakóta, vércsék, ölyvek, itatók), amit persze szezonálisan meg-meg látogatok, de ezek csak pár százalékát teszik ki a fotózásaim helyszíneinek. Nagyon sokat használok mobil leseket és álcahálót. Ezek a módszerek nagy rugalmasságot adnak arra, hogy lekövessem az állatok mozgását.

Melyik a kedvenc helyed, ahol nagyon szívesen fotózol?

Tiszaalpár és Gemenc. Mindkét hely vadságával és változatosságával tűnik ki. Tiszaalpár közel van a lakóhelyemhez (Kecskemét), rengeteg madár van, és a Tisza-menti ártér remek hátteret és környezetet biztosít a fotókhoz. Gemenc egy igazi kihívás, sokat kell keresni a jó helyet, ami szezontól függően nagyon változatos, ismerni kell a vadak mozgását. Sokat kell várakozni, de ha bejön a vad, akkor igazán különlegesek lesznek a képek. Olyan az egész mint egy vértelen vadászat. A Bükköt nem említettem az elején, de mostanában oda is sokat járok.

Körülbelül hány védett növény és állatfajt örökítettél meg eddig?

Nehéz kérdés. Számolgatásra késztettél. A 70 vadon élő orchidea fajból körülbelül 30-at fotóztam meg eddig, madarakból 120 faj lehet meg. Rovarokból és emlősökből csak a kirakat fajok, mint például őz, szarvas, nyúl, róka és szarvasbogár… A többi virágot nem tudom.

0103

Munkáid közül melyik az a fotó, amire legbüszkébb vagy?

Több ilyen is van. Az alpári áradás utáni madárképek, ahol sikerült 12 sast egyszerre lefotóznom, illetve a gemenci szarvasbőgéskor készült képek, amikor a szarvasok a szügyig érő ködben bőgnek. Ilyenekről sokat álmodoztam, és kivételes szerencse kell az elkészülésükhöz.

Történt veled fotózás közben valamilyen vicces vagy szívszorító esemény?

Viccesek általában azok a jelenetek, amik az adott pillanatban bosszúságot okoznak, de később újraértelmezve a vicces kategóriába esnek át. Ilyen volt, amikor Szabi barátommal elhatároztuk, hogy egy rövidnadrágban és egy fényképezőgéppel nekivágunk az Alcantara-szurdoknak. A szurdok mély és meredekfalú, az alján folyó patak faltól falig ér, a vize jéghideg és aki felakarja fedezni, annak abban kell bizony gyalogolnia. Ezen körülmények ellenére, mi ragaszkodtunk a fotósorozat elkészítéshez a legendákban szereplő vízesésről, ami több száz méterre található a kanyon bejáratától. Eleinte élveztük a hideg vizet a 40 fokos szicíliai nyárban, de amint elérte a bikini vonalat, kezdett lelohadni a lelkesedésünk. Mindenesetre nem adtuk fel. Még akkor sem, amikor lefeszített spiccel, balerinatipegéssel, a gépet magasan a fejünk fölé tartva tudtunk csak átkelni a hónaljig érő vízben. No visszafelé itt történt meg velem az, amit egyik fotós kollégámnak sem kívánok, a gyorsan folyó patak kisodorta lábam alól a talajt – és noha sohasem vízilabdáztam – pillanatok alatt megtanultam úgy taposni, hogy akár egy 100 kg-os embert is kitartottam volna. Mindezt egy fényképezőgépért. Igazán nagy dráma nem történt, hacsak a gém halászatát nem vesszük annak. A hal és annak családja szempontjából bizonyára szívszorító esemény, amikor lenyelik, de hát ez a természet törvénye. Gondolom, hasonló akciókra gondoltál, amikor feltetted a kérdést. Számomra az igazán szomorú az, amikor élőhelyeket látok megszűnni emberi butaság miatt, vagy az aszály kiszárítja kedvenc mocsaramat, vagy a vadászok ragadozó madarakat mérgeznek, hogy ők többet ölhessenek…

097 2

Mit szeretnél közvetíteni a közönségnek a fotóiddal?

Azt hogy milyen szép Magyarország! Gyönyörű helyek között válogathatunk, ha kirándulni szeretnénk. Rengeteg érdekes és szép faj vesz körül minket, csak észre kell venni őket. Sok esetben a házunk udvarán élnek és nem is tudunk róla. Ha mindezt realizáltuk, tegyünk a környezetünk védelméért és megóvásáért.

Mennyi volt a legtöbb idő, amit vártál egy fotó elkészülésére?

Ezt a kérdést többféleképpen lehet értelmezni. Az egyhelyben ülés rekordja, soha nem volt több egy napnál. A sasok fotózásához télen hajnalban ülök ki, és este hagyom abba. Egy szarvas folyón való átkeléséhez 3-4 hajnalban is kiültem mire sikerült, de soha nem maradtam délelőttig, mert túl erősek lettek a fények. Egy igazán jó bükki zúzmarás-ködös hajnali kilátásra a Bálványon éveket vártam. Az idei hazai sarki fényt elszalasztottam, ki tudja hány év múlva lesz újra? A jó információ és időzítés rengeteg időt megtakarít.

Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

Egy vagy több albumot szeretnék kiadni vagy kiadatni Magyarország természeti szépségeiről, illetve Tiszaalpárról. Az alpári anyag már elég jól összeállt, a magyar képanyag zöme is kész van, de ott még azért szükség lesz egy-két intenzív munkával járó évre.

Köszönöm szépen a válaszaidat. Reméljük továbbra is hasonló csodálatos képekkel fogsz majd minket megörvendeztetni!

További információkat és fotókat találtok Péter közösségi oldalán:

https://www.facebook.com/MolnarPeterPhotography?fref=ts

Related posts

Leave a Comment