You are here
Beniczky Lajos Kultúra 

Beniczky Lajos a Dunába dobott hulla

Beniczky Lajos a Dunába dobott hulla. Tököl község határában, 1868. szeptember 29-én Csepel szigettel átellenben, a Duna partján, a folyótól mintegy 35 lépésre, sírásók láttak munkához.

Beniczky Lajos a Dunába dobott hulla

A földréteg alól csakhamar egy megtermett magas homlokú, gyér hajzatú, körszakállas férfi holteste tűnt fel.  A holttest egyik lábfeje és bal karjának alsó része hiányzott, valószínűleg kóbor kutyák hordtál el. A holttestet ezután Pestre szállították. Másnap dr. Flór Ferenc, Pest város tiszti főorvosa és dr. Ladányi kórházi orvos felboncolták a holttestet. Október 2-án Pest, Pillis és Solt törvényesen egyesült megyék fenyítő törvényszéke Szilassy István másodalispán elnöklete alatt ülést tartott, s a boncolási jegyzőkönyv, illetve az időközben összegyűjtött tanúvallomások alapján megállapította, hogy a holttest „Beniczky Lajos volt honvéd ezredes valóságos hullája, s benne rejtélyesen eltűnt honpolgár holtteste minden kétségen kívül feltaláltatott.”

Beniczky Lajos
Beniczky Lajos

Beniczky Lajos eltüntetése immáron hetek óta izgalomban tartotta a közvéleményt. Az 1813-ban a Zólyom megyei Micsinyén született Beniczky tanulmányait selmecbányái bányászati  akadémián folytatta. Előbb katonai majd politikai pályára lépett. 1848-ban a bánya-vidék kormánybiztosaként sokat tett a szlovák nemzeti mozgalom lecsillapításáért, a téli és tavaszi hadjáratban, pedig önálló különítmény élén csillogtatta meg katonai képességeit. A honvédseregben egészen az alezredesi rangig vitte. A szabadságharc leverése után őt is halálra ítélték, majd ítéletét húsz év várfogságra enyhítették. Csak 1857-ben szabadult. Az 1861. évi országgyűlésen a Határozati Párt soraiban vett részt, 1863-64-ben pedig bele keveredett az Almásy Pál és Nedeczky István nevével fémjelzett függetlenségi mozgalomba. A mozgalom sokkal inkább volt provokáció eredménye, mint tényleges összeesküvés, az agent provocateur szerepét pedig Asbóth Lajos volt honvéd ezredes játszotta. A haditörvényszék Nedeczkyt és Beniczkyt halálra ítélte; később ezt a büntetést az uralkodói kegyelem 10 évre mérsékelte. Beniczky csak 1867-ben, a kiegyezés alkalmával szabadult. Ezután a pesti honvédegylet elnökévé, majd a központi honvédegylet alelnökévé választották. E minőségben került összeütközésbe az emigrációból hazatért, és a központi honvédegylet elnökévé választott Perczel Mór tábornokkal. Perczel ugyanis részt vett a bécsi közösügyi tárgyalásokon, a magyar delegáció tagjaként. Távozását azonban nem közölte a honvédegylet vezetőségével, mire az 1868. február 10-én határozatban kérte a tábornokot, hogy távollétei folyamán „az elnökséget egyik vagy másik alelnöknek forma szerint adja át”.

Beniczky Lajos

Perczel irtózatosan megharagudott ezért a lojális hangú figyelmeztetésért, s 1868. március 29-én a honvédegylet közgyűlésében beszédet mondott. Ebben egyrészt mértéktelenül feldicsérte magát, másrészt kíméletlenül megtagadta Kossuthot (ami országos felháborodásra adott okot). Végül kijelentette, hogy mivel budapesti honvédegylet működését kossuthiánus iránya miatt veszélyesnek tartja, elnöki hatalmánál fogva feloszlatja azt. Néhány nap múlva pedig bejelentette, hogy a központi honvédegylet bizottmánya helyett a budapesti honvédegyletére bízza az országos honvéd ügyek intézését. Perczel diktatórikus lépése ellen a központi honvédegylet Beniczky elnökletével összeült a bizottmánya tiltakozott, s május 4-re összehívta a honvédegyletek országos közgyűlését.  A közgyűlés aztán egyöntetűen a Beniczky vezett mellett foglalt állást, s elítélte Perczel kirohanásait.

Beniczky Lajos
Perczel Mór

Július 16-án Beniczkyt névtelen levélben egy haldokló nagybeteg honvédhez hívták, hogy az fontos okmányokat adjon át neki. Beniczky a levelet megmutatta Dulovits Ernő ügyvédnek, volt honvéd hadnagynak, a bizottmány jegyzőjének. Dulovits elkísérte Beniczkyt a Lánchíd pesti hídfőjéig, ahol egy általa nem ismert személy várta azt alezredest. Beniczkyt ezt követően senki sem látta. Másnap elterjedt a hír, hogy az alezredes gyilkosság áldozatául esett. Július 20-án Dulovits egy július 17-én a budai postán feladott névtelen levelet kapott:

„Beniczky Lajos dacára minden intézkedésnek meg nem szünven a honvéd ügynek ártani tegnap megszünt élni. Vigyázanak önkök is magokra”.

A levél természetesen nagy megdöbbenést keltett. A Honvéd című lap politikai gyilkosságra célzott. A belügyminiszter nyomozást rendelt el. A gyanúsítottak körét első sorban a volt honvédtisztek alkották. Többeket hallgattak, sőt le is tartóztattak. Beszéltek egy egzaltált személyről, aki Beniczkyt gyűlölte, s aki Dulovitsnak állítólag azt mondta, hogy olyan dolgok fognak történni, amiről az nem is álmodna.

Elterjedt a hír, hogy Beniczky párbaj áldozata lett. Azt beszélték, hogy július 16-án este hetedmagával látták őt átmenni az alagúton. A mendemonda hihetőnek tűnt, hiszen egy párbajhoz a két félen és a négy segéden kívül ég egy orvos is kell. Mások azt híresztelték, hogy Beniczky saját akaratából tűnt el, esetleg öngyilkos lett. Ennek indokáról azonban saját családtagjai nem tudtak semmit. Sőt azt közölték, hogy Beniczkyt anyagi helyzete éppen javulásnak indult. Arról is beszéltek, hogy Beniczky olyan állásajánlatot kapott, amely nem fért össze honvédegyleti tisztségével. Ezt a hírt is megcáfolták, mivel kiderült, hogy Beniczkynek egy biztosítótársaságnál ajánlottak állást.

A gyilkosság tényét az újabb fenyegető – és természetesen névtelen – levelek erősítették. Beniczkyt Antal újpesti jegyző szintén nyomozni kezdett rokona után. Egy napon a következő levelet kapta:

 „Beniczky úr! Ha Beniczky Lajos hulaja keresésével föl nem hagy kéntelen leszek önt is elteni láb alól, hogy tovább ne alkalmatlankodhasson. Szolgáljon ez óvásul. ” Fenyegető levelet kapott Madarász József, a kormány baloldali ellenzékének tagja is: „Ha önök meg nem szünnek kormányellenes törekvéseiket, – nem sokára eljutnak a Beneczky sorsára; mert mint tudott ő rajta, illetőleg ő vele elbánni a kormány, – akként ne higyjék el önök is az, hogy önökkel is el nem fogunk tudni bánni.”

Ráday Gedeon gróf 500, az országos honvédegylet központi bizottmánya 1000 forint jutalmat tűzött ki a nyomravezetőnek – mindhiába.

A megoldást végül a véletlen hozta meg. Steinberg Jenő halkereskedő Tökölön járva arról értesült, hogy a helybéli halászok július 25-én egy hullát fogtak ki a Dunából. Miután kifosztották, elföldelték a holttestet. Seinberg jelentette az esetet a hatóságoknak, mire azok intézkedtek a sír feltárásáról. Az erősen bomló holttestet aztán szeptember 29-én ásták ki. Az orvosi vizsgálat és a halászok tanúvallomásai alapján kiderült, hogy Beniczkyt valószínűleg megfojtották, s azután dobták a Dunába.

A gyilkosság indítékait csak találgathatjuk. Beneczky eltűnésének körülményei, a gyilkosságot követően küldött névtelen levelek kitervelt akcióra mutatnak. Bizonyos, hogy nem rablógyilkosság történt, mert a holttestet már a halászok fosztották ki. A névtelen leveleket a kormányhoz közel álló, illetve nem létező személyekre próbálták terelni a gyanút. A korszakban is kirívóan borzasztó helyesírásuk alapján feltételezhetjük, hogy alacsony műveltségű, vagy pedig nem magyar személy írta őket. Ám az is elképzelhető, hogy csupán tudatos félrevezetésről volt szó. Nem zárhatjuk ki azt sem, hogy egyszerű magánbosszúval van dolgunk, s az elkövető igyekezett politikai színeztet adni az ügynek. Természetesen ezeknek az indítékoknak a kombinációja is elképzelhető. Beniczkynek jó néhány személyes ellensége lehetett a felvidéki szlovákok körében 1848-49-es működése miatt. Ez a szempont megmagyarázná a névtelen levelek borzasztó magyarságát. A kortársak között is felmerülhet a gyanú, hogy Beniczkyt esetleg az osztrák titkosrendőrség áldozatául esett. A kortársak ugyan nem tudták, de Beniczky 1860 áprilisa és júliusa között jelentéseket küldött az osztrák hatóságoknak az ország politikai hangulatáról. Jelentéseiben senkit sem denunciált, csupán a kiegyezés szükségességére igyekezett ráébreszteni megbízóit. Szolgálataiért így is némi díjazásban részesült. Az 1863-64-es összeesküvés kudarca után szintén részletes vallomást tett –de csak a többi letartóztatott után. Mindez azonban nem indokolta volna elhallgattatását. Hiszen jó néhány, Beniczkynél komolyabb szolgálatot tévő személyiség sokkal többet tudott, s mégsem esett bántódásuk.

Végül elképzelhető az is, hogy Beniczky e működéséről valamilyen módon értesült egy olyan személyiség, aki 1868-ban már vele ellentétes nézeteket vallott. Ez megmagyarázná, hogy miért szerepelt a Dulovitsnak írott levelben az a kitétel, hogy Beniczky nem szűnt meg a honvédügynek ártani. Egy ilyen személyiség ugyanis csak provokátort láthatott volna a börtönviselt férfiúban.

Tény, hogy Beniczky meggyilkolásának okait máig homály fedi.

Forrás:

Száz rejtély a magyar történelemből

Bencze-Czeizel-Farkas-Feitl

Gesta Bt., 1994
Ha tetszett olvasd el ezt is:

Related posts

Leave a Comment