You are here
unnamed (1) Life 

Egy fotós szívvel és lélekkel

unnamed (1)A legtöbb ember a sikert keresi, de mi is az valójában? Ha sokan ismerik az embert? Bolya Árpád szerint nem. Sokkal fontosabb az, hogy amit csinálsz abban szíved és lelked is benne legyen. Vele beszélgettem a hazai és külföldi fotózásról és beszéltünk közelgő születésnapi fotókiállításáról is.

 

Lassan körülbelül már egy év eltelt azóta, hogy elkészült az előző interjú. Mi történt veled azóta?

Honnan is kezdjem… – nevet – nem panaszkodhatom zajlott körülöttem az élet. Szerettem volna kijutni külföldre és megmutatni magam. Ez a vágyam végre teljesült, mert kint dolgoztam Madridban, Milánóban, Barcelonában.

Milyen volt kint, milyen visszajelzéseket kaptál?

Ügynökségeknél fotóztam, így felmérhettem a saját tudásomat, hogyan is működöm egy külső, idegen környezetben. A visszajelzések is nagyon jók voltak, ez büszkeséggel tölt el. Ezt mutatja az is, hogy az egyik ügynökség küld Madridból egy modell srácot most november közepén és csinálunk egy fotósorozatot, amit majd a magazin is felhasznál. Ezek még csak kezdeti  kapcsolatfelvételi dolgok. Próbálkozások arra, hogy bekerüljek a külföldi körforgásba. Nagy vágyam, hogy egyszer majd híres divatlapoknak fotózzak, lehet ez egy kicsit furán hangzik, mert általában egyszerű és letisztult fotókat készítek, de ez is bennem van, amit a későbbiekben szeretnék megmutatni majd.


unnamed (4)

Találkoztál esetleg munkád során olyan emberrel, aki nagy hatást gyakorolt rád vagy valamilyen módon inspirált téged?

Nemrég Náray Tamással volt egy közös fotózás a saját házában, amikor is legújabb kollekciójának legszebb darabjairól készítettünk gyönyörű modell lányokkal képeket, és ez nagy élmény volt számomra. Tamásnak az a hihetetlen magas szintű munkakultúrája, stílusa, tudása és hozzáállása ez az, ami mindig inspirál. Mondhatom azt, hogy ez jelenti számomra a boldogságot, amikor tanulhatok egy olyan embertől, aki már valamit letett az asztalra. Jó látni azt, ahogyan ő dolgozik. Belelátni kicsit egy ilyen fantasztikus alkotó egyéniség életébe, és látni azt a gondolkodást, amely mentén éli az életét, ez mindig hihetetlen boldogsággal tölt el.

Mint említetted külföldön is több helyen jártál és dolgoztál. Szerinted mi merre tartunk? Jó ez az irány?

Sajnos elég rossz véleménnyel vagyok a magyar viszonyokról, mert mindenki ingyen szeretne csinálni mindent és ezt nem csak én hangoztatom, hanem a legtöbb fotós is. De ez igazából nem is a fotósok által előidézett dolog, mivel kis piac vagyunk és nagyon sok fotós dolgozik. Mindenki szeretne egy nagyobb szeletet kisajátítani magának, ami azt hiszem érthető törekvés, csak a módszerekkel vannak néha bajok.

 unnamed (3)

Szerinted erről ki tehet vagy mi a gond?

Magával az emberek gondolkodásával is baj van, mert azt gondolják, hogy minden ingyen van és barterben mindent megoldhatunk. Ezzel az árak mennek lefelé és egyszerűen eljutunk odáig, hogy nem kérhetsz el annyi pénzt, amennyibe valóban kerülne, mert inkább nem jönnek el.

Kint mennyivel másabb a helyzet?

Külföldön, amiben megállapodnak, azt tartják habár nagyságrendileg sokkal nagyobb összegekről beszélünk. Még mindig adnak arra, hogy színvonalat és minőséget csináljanak, nem az van mint nálunk, hogy egy névtelen fotós ingyen megcsinálja és kész. Nem vagyok pesszimista és hiszek abban, hogy az embernek saját magának kell megtalálni a kiutat ebből. Úgy gondolom, hogy külföld felé kell kacsintgatni. Ahhoz persze, hogy valakit komolyan vegyenek, minőségi munkákat kell letenni. Nincs mellébeszélés. Azon dolgozom, hogy magas színvonalú munkák kerüljenek ki a kezeim közül, mert csak így érdemes.

unnamed (2)

A legtöbben próbálnak külföldre menni. Teljesen másképpen fogadják az embert és más a munkamorál is.

Ugyanezt én is tapasztaltam, ahogy kint voltam Madridban. Egy olyan stúdióban, ahol az asszisztencia tökéletes volt. Kiszolgálják az embert, profin dolgoznak. Mint folyamat és minőségfejlesztési szakmérnök jobban rálátok a dolgokra. Például egy projektet jól meg kell szervezni és a háttérmunkának is nagyon profinak kell lenni ahhoz, hogy az eredmény magas színvonalú lehessen. Jelenleg ebben kell élni, nem nagyon tudunk vele mit csinálni. Erre egy nagyon jó példa Balla Vivien, aki pár éve kiment Dubai-ba, ahol minőségi magazinoknak fotózik már.

Szerinted, hogyan lehetne vagy mit kellene csinálni ahhoz, hogy megbecsüljék, értékeljék azt, amit csináltok?

Nem egyszerű, mert ugye felülről kellene kezdeni az egészet. A tisztelet kultúrájának kellene működnie itt Magyarországon is. Véleményem szerint az egyén ebben kevés. Ha nincs meg a megfelelő vezetői szemlélet, hogy figyelembe veszem a másik érdekeit, nem taposom el, nem akarok mindent ingyen…, ezeken, ha már kis mértékben tudnánk változtatni, előre lépnénk. Igazából ez nem csak fotózásban van, hanem az élet minden egyes területén is egy követendő cél lenne.

Az emberek többsége nem tudja, hogy mi rejlik a munkánk mögött, amit éppen bírálnak. Sokszor pont azok kritizálnak, akik nem értek el semmit vagy nem is értenek ahhoz a dologhoz.

Igen ezzel én is abszolút egyetértek. Egy ismerősöm mondta a minap a következőket, ami nagyon megtetszett és szerintem tökéletesen leírja a magyarországi gondolkodási viszonyokat : „ itt nálunk mindenki nagyon jól tudja mi a jó a másiknak, azonban az ő élete romokban hever”. Amikor valaki nagyon osztja az észt egy témában, mindig ez jut az eszembe. Ilyenkor jót nevetek magamban.

unnamed

Készítettem egy interjút egy fiatalemberrel, aki még nem annyira ismert. Saját testsúlyos edzéssel foglalkozik. Kitettem egy pár csoportba és némelyikben támadó jellegű kommentet írtak, ha valaki már 3 éve edz és akkor az már sztár lehet?! Nem azt nézték, hogy végre egy fiatal, aki célokat tűzött ki és el is érte azokat.

Igen az emberek nem néznek a teljesítmény mögé. Nem az értéket keresik. Nagyon kevés az olyan média, ami az értéket közvetíti. Nyilván ezek megvannak kicsiben. Az emberek elé, ami kerül az a gagyi vagy éppen a tömegcucc és ezzel nehéz bármit is kezdeni. Én úgy tapasztaltam eddig, hogy az igazi sikeres emberek mögött nagyon kemény munka van. Ott van például az általam már többször is megemlített Náray Tamás, akivel arról is beszéltünk, hogy sokan a sikert keresik, holott nem azt kell keresni, hanem valamit jól kell csinálni, ha azt az emberek úgy ítélik meg, hogy szíved és lelked is benne van a munkádban, akkor lehetsz sikeres valamiben.

Kicsit másabb témába vágnék bele. Milyen meglepetések várhatóak a születésnapodon?

Hú, ezt nem nagyon szeretném elárulni – nevet – Nem vagyok egy nagyon ünneplős típus, mert a születésnap is ugyanolyan nap, mint a többi.

Miért tettél most mégis kivételt?

Most ez a 40 év nem azt jelenti, hogy akkor kapuzárási pánik és fejjel a falnak, hanem inkább azt, hogy ennyi idősen én is egy kicsit átalakítom az életemet, elindulok egy másfajta úton, próbálok egészségesebben élni. Innen indult az egész gondolatmenet, hogy akkor jó lenne majd egy kiállítás és az egészet a 40 éves születésnapra ráépíteni. Ahol majd 40 kép lesz látható, a plusz az azért van benne, mert lesznek meglepetések és olyan meghívottak, akik ismert emberek. Lesz egy-két olyan bejelentés is, ami igencsak meg fogja határozni a jövőt úgy érzem.

unnamed (5)

Milyen formában lesznek láthatóak majd a fotók?

Mivel ezt meglepetésnek szánom, ezért erről most hagy ne mondjak többet. Hiszen ezért meglepetés. Az biztos, hogy ez nem a hagyományos értelemben vett fotókiállítás lesz. Aki ezt várja, az lehet hogy csalódni fog a végén.

A fotózásban eddig eltöltött időszakod alatt, ha értékelni kellene a fotós munkásságodat, akkor mit mondanál el róla?

Ez azért érdekes kérdés, mert szeretek úton lenni és ezek nem csak nagy szavak, hanem mikor vannak megvalósítandó álmaim és ennek egy részét sikerül elérni, az nagyon jó érzéssel tud eltölteni. Most is sok álmom van még a fotózás terén, az egyik ilyet be is fogom mutatni majd a kiállításon, úgyhogy jöjjön el mindenki, ha kíváncsi rá. Nincs megállás. Úgy érzem, hogy jó irányba haladok, ráadásul sok értékes emberrel ismerkedtem meg. A fotózásban igazából azt szeretem, hogy különböző emberekkel találkozhatok, akik a saját területükön értéket képviselnek. Szerintem az igazi siker, ha mindennap önmagadat tudod legyőzni, akár akkor, ha egy kicsit átalakítod az életed vagy valamit megvalósítasz a fotózásban, és nem érdekel, hogy ki mit mond. Értéket adni az embereknek, ez a lényeg. Pont ma, amikor a negatív dolgok csak úgy ömlenek ránk.

Mindegy, hogy itthon vagy éppen Madridban fotózok valakit, én belepakolom a szívem és a lelkem. Nagyon jó látni az embereken azt az örömöt, amikor meglátják hogy milyen jó fotó készült róluk. Azt hiszem ez az, ami hajt és motivál. És valljuk be őszintén: kell ennél több? Ugye hogy nem!

Nagyon szépen köszönöm a válaszaidat örülök annak, hogy létrejött ez a beszélgetés! További sikereket kívánok neked a fotózás az és az élet területén is!

További információt Találtok Árpival kapcsolatban a közösségi oldalán és a weboldalán:

https://www.facebook.com/arpadbolyaphotography/?fref=ts

http://arpadbolya.com/

 

 

Korábbi interjúnk Bolya Árpáddal:

http://nsppress.hu/a-kepek-mogotti-lelek/

Related posts

One thought on “Egy fotós szívvel és lélekkel

Leave a Comment