You are here
Göncz Árpád Hírek 

Elhunyt Göncz Árpád

Göncz Árpád
Göncz Árpád (1922-2015)

Életének 94. évében családja körében elhunyt Göncz Árpád a harmadik Magyar Köztársaság első elnöke, író, műfordító.

Göncz Árpád

1922-ben született Budapesten, iskoláit itt végezte el, majd miután 1944-ben jogi diplomát szerzett a Pázmány Péter Tudományegyetemen, behívták katonának a II. világháború során, előbb Németországba küldték, de megszökött, utána a szovjetek hadifogságába került többször is, de onnan is mindig sikeresen elszökött, majd a Magyar Diákok Szabadságfrontja tagjaként vett részt a háborúban.

Erről az időszakról így mesélt: „Mentettünk szökött zsidókat, mentettünk Magyarországon ragadt székely egyetemi hallgatókat, katonaszökevényeket és diákokat, akik nem akarták, hogy “kiürítsék” őket. Gyakorlatoztunk, fegyvereket gyűjtöttünk, kihoztuk a zsidókat a gettóból nyilas karszalaggal, igazolványokat gyártottunk, beszerveztünk embereket.” 

A háború után 1945-ben a Független Kisgazdapárt tagja lett, ahol az ifjúsági szervezet budapesti elnöke, illetve Kovács Béla titkára volt. Ekkor vette feleségül Göntér Mária Zsuzsannát, házasságukból két fiú és két lány született. Pártja feloszlatása után segédmunkásként dolgozott, később 1952-től a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre járt.

Az ’56-os forradalom alatt a Magyar Parasztszövetség tagja volt és több kormánytaggal, köztük Bibó Istvánnal és a felkelőkkel is tárgyalt, majd a Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom memorandumaiban és a tagok Indiába juttatásában is részt vett, 1957-ben letartóztatták, majd a Bibó-per másodrendű vádlottjaként életfogytiglani börtönbüntetést szabtak ki rá, végül 1963-ban amnesztiával szabadult.

Szabadulása után visszament a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre, de végül minden magyar egyetemről kitiltották. 1965-től műfordítóként és íróként dolgozott, többek között ő fordította az 1981-ben Magyarországon megjelent Gyűrűk Urát, valamint a 2001: Ürodesszeia regényt is, 1983-ban munkásságáért József Attila-díjat kapott.

1988-ban lépett újra a poltika színpadára, amikor alapító tagja volt a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, majd a Szabad Demokrata Szövetségnek, 1990-től országgyűlési képviselő, majd az Országgyűlés elnöke, végül a harmadik Magyar Köztársaság elnöke lett, ezt a pozíciót 2000. augusztus 9-ig töltötte be. Ismert momentuma erről az időszakról az 1992. október 23-i megemlékezés volt azért, mert a Kossuth téri tömeg kifütyülte az akkori köztársasági elnököt, végül nem mondta el a beszédét.

Az ominózus eset:

2000-es visszavonulása után Budapest és Százhalombatta díszpolgára lett, 2002-ben Nagy Imre-érdemrendet vehetett át, 2009-ben pedig a Húszéves a Köztársaság díjat érdemelte ki, több egyetem díszdoktorrá avatta, 90. születésnapján több százan köszöntötték a háza előtt, az Open Society archívuma pedig konferenciát rendezett munkásságáról. 2012-ben jelent meg hivatalos önéletrajzi könyve Dae Soon Kim dél-koreai író tollából, az előszót Vaclav Havel volt cseh köztársasági elnök írta meg.

90. születésnapján így köszöntötte fel a tömeg a háza előtt:

 

N.M

 

Related posts

Leave a Comment