You are here
* Kortárs Kultúra 

Ez nem az a környék

juhasz_tibor_borito400

Több híres költővel is büszkélkedhetünk mi magyarok. Gondolok én ezalatt Petőfi Sándorra, Babits Mihályra vagy Ady Endrére, csak hogy párat említsek. De mi a helyzet a modern kori költőinkkel? Léteznek egyáltalán? 

Bizony akad egy-két tehetség napjainkban is. Most egy ifjú poétát szeretnék bemutatni, aki 23 éves kora ellenére már most nagy sikereket tudhat magáénak.

A salgótarjáni születésű Juhász Tibornak 2012-től jelennek meg versei folyóiratokban. Tavaly októberben a kulter.hu válogatásában is szerepelt, és már első verseskötete is megjelent Ez nem az a környék címmel.

*
*

“Ez a környék hermetikusan el van zárva a valóságtól. Zárkózottsága egyfelől az időbeliség számlájára írható, hiszen olyan, mintha a szóban forgó iparváros még mindig az aranykorában élne. A rendszerváltás a város számára hatalmas változást jelentett, amit egyik lakója sem képes megemészteni. Miközben az épületek funkciótlanná váltak, és minden egyre mélyebbre süllyedt a nyomorban, addig a Kitartó állandó vendégei mindent megtettek azért, hogy a kiüresedett gyárak ne dőljenek össze. Az utcák és a terek emlékeznek, de a Kitartó közösségén kívül senki sem tudja, hogy mire. Ez a zárkózottság másfelől tragédiaként is értelmeződik. Jellemző a környék karaktereire, hogy mennek valahová, vagy éppen két állomás között vannak, például egy váróteremben. Igazából a semmiben lógnak. Csak a bizonytalanság állandó számukra, mely eleve kizárja az előrejutás lehetőségét.” Ezekkel a szavakkal fogalmazta meg a költő, miért is meghatározható és kiemelhető ez a környék.

Apokrif Könyvek első darabjaként megjelenő könyv. A szegénységről és perifériákra szorult élethelyzetekről szól, olyan narratív beszédmód segítségével, amely, szándékai szerint, egyszerre személyes és személytelen.

Egy vers a könyvből:

Juhász Tibor: Legkisebb

Az apró öklökre támasztott szemekben
egyszer csak megláttam az Istent.
Különös nap volt, a házak mögötti
szeméttelep felett izgatott alakzatokban
repkedtek a varjak, talán a közelgő
vihart érezték, amely később bekáromkodott
a tetőkön és acsarkodva szaggatta le
az ajtónyílásokat fedő takarókat.
Evéshez készülődtek, az apjuk parancsára
a gyerekek imára kulcsolták kezüket,
tekintetüket a konyhát rejtő olajfoltos
lepedőre szegezték. A körmeik alatti
feketeséget, kócos, zsíros hajukat néztem,
s a legkisebb fiú bal szeme alatt varasodó
karcolást. Rajta keresztül láttam,
ahogy a lepedő mögül előlép egy hajlott
hátú alak, lábast tesz az asztal közepére,
szedni kezd, tőlem haladva maga felé,
majd, mint akit tetten értek,
kifejezéstelenül a legkisebb fiára mered.

Related posts

Leave a Comment