You are here
Sarabande Könyv 

Ingmar Bergman: Sarabande

Sarabande
Sarabande – Amellett, hogy az európai filmrendezők közül kiemelkedő jelentőséggel bírt, Ingmar Bergman a drámairodalomban is letette a névjegyét. 1973-ban néhány hónap alatt írta meg a Jelenetek egy házasságból című drámáját, amely nemcsak, hogy bestseller lett, de alapjául szolgált a svéd mester világhírű tévésorozatának is. (Amelyet mozifilmként is bemutattak.)
A „Jelenetek” korának egyik botrányművének minősült, mivel nemcsak, hogy szembement azon állítással, hogy a házasság a legszentebb kötelék, de kemény kritikaként szolgált a svéd polgári létben élő emberek életmódjáról is.
2001-ben Bergman úgy döntött, hogy közel három évtized után folytatja a történetet, és lezárva drámaírói pályafutását elkészítette a Sarabandeot amely a két főszereplő későbbi életét mutatja be.

A Sarabande cselekménye 30 évvel az első rész befejezése után veszi fel a történet fonalát A két hajdani házasról megtudjuk, hogy nem maradtak együtt, Johan milliomos lett, az ügyvéd Mariane még mindig praktizál. Johan szomszédságban él fiával, Henrikkel, (akitől teljesen elhidegült.) , valamint unokájával, Karinnal.
Ennek a négy karakternek a sorsába nyerhetünk bepillantást, 10 felvonás során.
Hiába van két már korábban megismert karakter a történetben, a szerző Hernik illetve Karin kapcsolatára fókuszál igazán. A szuicid hajlamú Henrik nemrég veszítette el feleségét, így lányát még inkább magához akarja láncolni. Karin tehetséges csellista, ám édesapja szigorú tanítása (Amely mögött igazából a túlzott atyai szeretet és ragaszkodás áll.) lassan kezdi megutáltatni vele a zenét. A tinédzserkorú lány mindenhogyan kiutat keres jelenlegi életéből, ám mindezt úgy próbálja véghezvinni, hogy ne nyomorítsa meg lelkileg az apját. Karin 10 felvonás alatt jut el oda, hogy egy kamaszlányból komoly döntés meghozó felnőtt nővé váljon, az ő jellemfejlődését követhetjük végig. Henrik szerepe meglehetősen kettős: Látjuk őt, mint szerető és féltő édesapát, illetve egy lányát lelkileg terrorizáló valakit, aki a fizikai bántalmazástól sem riad vissza.
Még ennek a két szereplőnek a kapcsolata a túlzott szeretet hátrányát mutatja be, addig Johan és Henrik viszonyát látva éppen a szeret hiányának következményeit tárja elénk Bergman. (Apa és fia gyűlölik egymást.) Johan igazából senkit sem szeretett soha az életében, egy érzelmi fogyatékos emberré vált, aki azonban retteg a haláltól, így viselkedése is valamennyire gyermeteggé válik a mű végére. (Méla közönnyel veszi tudomásul, hogy Marianenal közös gyermekük elmegyógyintézetben él, vagy, fia cselekedetét a könyv utolsóelőtti fejezetében.) Mariane mintegy bölcsként szemléli a történteket, ő az a szereplő, aki csak 4-5 fejezetben szerepel, ám valamennyi karakterrel folytatott beszélgetésének jelentősége lesz majd a későbbiekben.

A műben fontos szerepet játszik Jochan Sebastian Bach Ötödik cselló Sarabande című tétele, amelynek hangulatát teljes egészében leköveti a dráma. Begman műveihez hasonlóan a dráma tele van intellektuális párbeszédekkel, amelyek élveszhetővé tezsik a törtéentet. Kell egy bizonyos mértékű lelkierő a befogadáséhoz, ugyanis a végeredmény csupán a katarzis hozza el, a szereplők megváltását nem.

Negatívumként annyik rónék fel, hogy bár be van határolva, hogy a cselekmény 2001 augusztusában játszódik, a szereplők életkorát, illetve a közös éveik számát is megváltoztatták, kissé paradox módon.
A kamaradráma műfába tartozó Sarabande egy igazi mestermű, amely kőkemény emberi sorosokat mutat be, és amely méltó folytatása a Jelenetek egy hazaságból című világhírű drámának. Ingmar Bergman 2003-ban megfilmesítette a könyvet, a kritikák alapján a film is a maximálisan ajánlható kategóriába tartozik.

Tökéletes elfoglaltság egy esős délutánra. 10/8

Related posts

Leave a Comment