You are here
DSC_0086 Interjú 

Maffia és szerelem

DSC_0134

Egy írónő, aki a hétköznapokban anyuka, de mikor „tollat” ragad szenvedélyes íróvá válik. Regényeinek hasábjain a maffia és az érzelmek fonódnak össze….írásai toplistán szerepelnek, Borsa Brown írónővel készítettem interjúmat.

Miket írtál eleinte?

Már tini koromban is írtam, de leginkább csak verseket, és azt is csak a saját szórakoztatásomra. Aztán egy on-line magazinban írtam cikkeket. Szintén a magam szórakoztatására írtam meg az első regényemet: A maffia ágyában-t, amit a barátok unszolására, küldtem el kiadóknak.

A környezeted mennyire támogatta az írói pályád indulását?

Hát az, hogy írok, sokáig titok volt. Persze a nagyon közeli ismerősök és a család tudta, de szerintem senki sem vette komolyan. Talán még én sem. Voltak, akik olykor löktek rajtam egyet, mikor már elegem lett a sok kopogtatásból, nekik örök hálával tartozom. Én egy kisvárosban lakom: Vácott. Itt nagyon sok a művészember: zenészek, festők, írók, fotósok, és még a sportolókat meg sem említettem. Engem nagyon sok városom béli támogatott, és erre büszke is vagyok. Persze az igazi támogatás az olvasóközönség. Egy írónak az a legnagyobb elismerés, ha az olvasó bízik benne annyira, hogy leveszi a polcról a könyvét és elolvassa. Olyan ez, mint az ajándékozás. És én szeretek adni!

DSC_0011Mennyire volt nehéz eljutnod addig amíg megjelent az első könyved?

Az volt a legnehezebb. Úgy gondolom a magyar könyvkiadóknak mélyen magukba kellene nézniük. Persze értem én az „anyagi megfontoltság” oldalát, de mikor a neten olyan verseket blogokat találok, amik jócskán túltesznek pár „celebkönyvön”, akkor azt hiszem joggal vagyok dühös. Nálunk nagyon sok tehetség van, és tékozlás nem felfedezni őket. Sok külföldi regény jelenik meg nálunk, ami persze nem baj, de esélyt kell adni
a tehetségeknek. Márpedig nálunk igenis vannak!

Szerinted mi kell ahhoz, hogy ma sikeres legyen egy író ebben a világban?

Ha Magyarországból indulok ki, akkor inkább nem mondom el a véleményemet. Nagyjából megfogalmaztam az előbbi válaszomban. Ha csak az írói munkásságról beszélünk, akkor már összetettebb a helyzet. Mindenképpen kell kitartás és nem árt egy csipetnyi önbizalom sem. Bennem ez nem volt meg, éppen ezért volt szükségem a barátok unszolására. Talán, ha kicsit erőszakosabb lettem volna, akkor mindent másként látnék. De szerintem egy íróban, pont ez nincs meg, hiszen, aki írni kezd, az sosem munkaként kezd neki. Az írást csak úgy lehet csinálni, ha szereti az ember. Ha a hivatásod iránti tisztelet nincs meg benned, akkor veszett balta az egész. De a legfontosabb, ami szerintem nem csak az íráshoz kell, hanem az egész élethez, az a SZERENCSE!

Miért pont a maffia témát választottad?

Erre magam sem tudom a választ. Mi emberek szeretjük az elzárt világokat, és a maffia szerintem pont ilyen. Egy szerelmes, romantikus történet túl sekélyes, nem állja meg a helyét, nyílván kellett belevinni egy kis izgalmat.

Milyen arányban van a szerelem és a maffia regényeidben?

Hát ezt könyvekre bontanám. A maffia ágyába inkább két ember összecsapása éleződik ki, a hangsúly férfin és nőn van. A fő kérdés talán az benne, hogy valóban legyőz e mindent a szerelem? Nem vagyunk egyformák, így mindenkiből mást vált ki a történet. A maffia ölelésében már sok mindent megtudhatunk a szervezet felépítéséről. Belelátunk hogyan is működik és a mellékszereplők is kicsit többet adnak magukból. Mindemellett a maffiatrilógia 2. része szerintem szenvedélyesebbre sikeredett, mint az első.

Mennyire azonosulsz a szereplőkkel mikor írsz?

Nagyon, de mindig csak az egyikükkel, és nem biztos, hogy az a bizonyos egy, a főszereplő. Szerintem másképpen nem is lehet írni. Hasonlít az írás az olvasáshoz. Ott is egy pergő filmmé válnak a kockák, és ezt élvezni kell! Izgulni kell rajta, nevetni, vagy felháborodni. A lányom egyszerDSC_0049 szemben ült velem, mikor írtam, és csak annyit mondott: „anya látnod kéne magadat, amikor írsz. Nevetsz, pofákat vágsz, meg megszállottként ütöd a klaviatúrát.”  Ami azt illeti, egyszer tényleg megnézném magam!

Honnan szerzed az információdat?

Ez változó. A maffiás könyveknél az internet volt a fő forrás, és más könyvek. Vannak írók, akik egész részletesen számolnak be a Cosa
Nostráról. A filmeket annyira nem vettem segítségnek, mert azok elsősorban az USA-ban működő szervezetről írnak, az én történetem pedig az őshazában: Szicíliában játszódik. Különbség van a kettő között. Legújabb könyvemnél, ami még nem jelent meg, más a helyzet. Az annyira idegen világ volt, hogy segítséget kellett kérnem. Már maga az hatalmas munka volt, hogy kapjak is. De erről még nem szívesen beszélek, mert ez a jövő.

Kiknek írod a könyveidet?

Elsősorban nőknek, de már ezt sem merem kijelenteni. Özönleni kezdtek a levelek férfi olvasóktól is, ami bevallom jól esik. Sőt. A legfiatalabb olvasó, akiről tudok 13 éves. Meg is jegyeztem neki a válaszlevelemben, hogy azért dugja az anyukája orra elé a könyvet, hogy az cenzúrázhassa! Szerintem egyébként nem korfüggők a könyveim, hiszen a szerelem az emberi élet bástyája. Tini korunktól halálunkig uralja az életünket. Így mindenkinek írok, aki szeret olvasni.

Más témákban is gondolkodsz?

Mire gondolsz? Elég Borsásan írok, én csak így tudok. Nyilván képtelen lennék megírni egy fantasztikus könyvet. De a meseírás az érdekel, hiszen anya vagyok. Már jelent meg mesém is, nem kizárt, hogy újra belevágok.

Mit csinálsz akkor mikor nem írsz?

DSC_0086Hétköznapi életet élek. Bevásárolok, főzök, takarítok, gyereket viszek óvodába, tornára, és a nagylányommal zsörtölődök. Ugyanúgy élek, mint bármely másik nő. Igen. Elsősorban nő vagyok és anya, ennek próbálok megfelelni. Nekem is vannak rossz napjaim és jobbak.

Milyen jövőbeni terveid vannak az írással?

A szerkesztőnőm: Helfrich Judit, azt mondta nekem, hogy ne hagyjam abba semmiféleképpen az írást. És én nem is teszem. Még legalább 5 könyv sorakozik az agyamban, amit meg szeretnék írni. Imádom csinálni, és köszönettel tartozom a családomnak, amiért tolerálják az olykor megrögzött viselkedésemet. Amikor írok, azt hiszem elég elviselhetetlen vagyok. A célom az, hogy minél több ember elolvassa a könyveimet. Amikor leveleket kapok az olvasóktól, akkor mindig könnybe lábad a szemem. Elég érzelgős vagyok. Jól esik, hogy idegenek, akik sokat olvasnak, egyszer csak azt írják, hogy én lettem a kedvenc írójuk és ez nekik is meglepetés, mert sosem gondolták volna, hogy pont egy magyar író lesz az. És az is jól esik, mikor valaki azt írja, hogy amióta elolvasta a könyveimet, azóta az olvasás rabja lett. Már érdemes volt írnom!

Mit üzennél azoknak, akik követik a munkásságodat és az olvasóknak?

Elsősorban azt üzenem nekik, hogy KÖSZÖNÖM! Köszönöm, hogy megbíznak bennem, és köszönöm, hogy azt az időt, amit pihenéssel tölthetnek, az én könyvem olvasására fordítják. Továbbra is írjanak nekem, mert én örülök neki. Van aki már a levele elején elnézést kér a zavarásért. Nem zavar! Örülök neki. És üzenem, hogy hamarosan megjelenik a 3 regényem, ami nekem a kedvencemmé vált. Remélem az olvasóknak is azzá lesz. Hamarosan beszélek majd arról is…….

Nagyon szépen köszönöm válaszaidat, további sikeres írást kívánok neked!

Borsa Brown közösségi oldala

Az Álomgyár Kiadó honlapja

Related posts

Leave a Comment