You are here
unnamed Hírek 

Magyarországot a pokol kapui sem fogják megdönteni! – Megemlékezés Ajkán.

2017. március. 15-én Fenyvesi Zoltán a Veszprém Megyei Önkormányzat Közgyűlésének alelnöke tartott megemlékező beszédet Ajka-Padragkúton, a Bányász Kegyeleti Parkban a Civil Fórum Padragkútért Egyesület meghívására.

Az alelnök, Kossuth Lajos gondolatával köszöntötte a megjelent ünneplő közösséget:

„én leborulok e nemzet nagysága előtt! De csak azt mondom: annyi energiát a kivitelben, mint amennyi hazafiságot tapasztaltam a megajánlásban, s Magyarországot a pokol kapui sem fogják megdönteni!”

Fenyvesi Zoltán elmondta, a korabeli újságok szerint egy évvel 1848. március 15-e után Debrecenben egész napos ünnepséggel, katonai díszszemlével, templomi Te Deummal, tűzijátékkal és ökörsütéssel ünnepeltük meg mi magyarok első alkalommal mindmáig legmagyarabb nemzeti ünnepünket. De mi tette olyan fontossá március 15-ét, hogy mindjárt 1849-ben, az első évfordulón mindenki fontosnak tartotta méltó megünneplését? Mi tette olyan fontossá azt a forradalmat, ami 1848. március 15-e esős napján olyan tűzzel és mégis olyan nagy megfontoltsággal zajlott? Miért emeltük mindjárt olyan magasra az emlékét, s tudtuk azonnal, hogy ami akkor történt, az nemzetünk számára sorsfordító pillanat volt? Vajon az összefogás ereje, a közös akarat, egy nagy magyar álom megszületése tette volna?

Az 1848. februári Párizsi forradalom híre március 1-jén ért Bécsbe és Pozsonyba. A Habsburg-ház a gyengeség jeleit mutatta. Nagyszámú hallgatóság, fulladásig tömött karzatok, remegő várakozás közt Kossuth március 3-án terjesztette be és fogadtatta el felirati javaslatát, egy felelős kormánnyal rendelékező, polgári Magyarország kiindulási programját.

Minden, ami 1848 tavaszán történt azzal kezdődött, hogy a bécsi udvar árnyékában működő magyar parlament szembenézett a magyar nemzet sorsa iránti felelősségével, kimondta, hogy nem azt tartja feladatának, hogy egy idegen hatalom érdekei szerint bólogasson, hanem, hogy a magyar emberek érdekében cselekedjen. Kossuth így fogalmazta ezt meg: “Emeljük fel politikánkat az események színvonalára.”

Kevesen tudják, de 1848 tavaszán Pest-Budán volt Európa egyetlen vértelen forradalma. A magyarországi események sokkal fegyelmezettebbek, békésebbek voltak, mint például a párizsi, a bécsi vagy a prágai. Mindez azért lehetett, mert mindenki ugyanazt akarta. Példaértékű nemzeti összefogással vállvetve küzdött a jobb jövőért a plebejus költő, a tanult ügyvéd, a magyarság ügyéért elkötelezett arisztokrata, a katonai pályára lépett nemes.

A forradalom politikai vezetői, a kormány tagjai Batthyány, Kossuth, Széchenyi, Deák, Eötvös, Klauzál, Mészáros, Szemere évek óta ismert, közkedvelt egyéniségek voltak. Tudásuk, tapasztalatuk, műveltségük alkalmassá tette őket egy születőben lévő nemzet irányítására.

Példaértékű, különleges volt ez a forradalom. Miközben az európai forradalmak 1849-re már elvéreztek, mi ’49 tavaszán arattuk a legnagyobb győzelmeket. Ezért hát ne csak azt taglaljuk, miért buktunk el, azt kérdezzük meg inkább, hogyan és miért tarthatott a magyar forradalom ilyen egyedülállóan sokáig? A válasz egyértelmű, a társadalom minden csoportja ugyanazt akarta: szabad, független, gyarapodó Magyarországot. Történelmünk megmutatta, hogy a magyarok képesek az összefogásra, amikor szükség van rá. Ezt mutatja ’48, ’56 vagy a rendszerváltás példája.

A történelem néha ismétli önmagát. Ma nem Bécsből, hanem Brüsszelből akarják megmondani nekünk, hogy kikkel, hogyan és milyen szabályok mentén éljünk.

’49. januárjában Petőfi írja-e sorokat: „Ha a mi fényünk nem lobogna / A véghetetlen éjen át, / Azt gondolhatnák fönn az égben, / Hogy elenyészett a világ.”

Milyen igaz ez mára is. Magyarország kormánya volt az első és sokáig az egyetlen Európában, aki kész volt tenni saját polgárai védelmében, és kész volt arra, hogy megvédje az ország szabadságát. A nyugati elittől pedig sokáig csak kritikát, bírálatot, megvetést kapott. Aztán lassan megváltozott a véleményük, mára pedig pozitív példa, követendő ország lettünk. Ma már érezzük, ahogy 48-ban sem voltunk egyedül, úgy most sem. A magyar forradalom egyszerre volt hangsúlyosan a magyar nemzet, a magyarok forradalma, s az európai szellemiség megtestesülése. Mindenki tudta: Európa szíve dobog a magyar ügyben. Úgy voltunk legjobban európaiak, hogy nagyon is magyarok voltunk. Magyarságunk vállalása adta meg európaiságunk lényegét.

Ma sincs ez másképpen. Európa és a világ minden táján élő polgárok milliói nyilvánítják ki szolidaritásukat Magyarországgal, a magyar emberekkel, Magyarország kormányával. A történelem nagy pillanataiban a lelkiismeret parancsa egybeesik a kor parancsával.

Március ifjai és idősebbjei lelkiismeretük szavára megtették azt, amiről azt gondolták – és jól gondolták –, hogy a kor parancsa. Meg akartak felelni annak az eszménynek, amelyet lelkükben őriztek. Nekünk sincs más teendőnk, mit megfelelni a kor parancsának, mert, ahogy Kossuth fogalmazta meg:

„A haza örök, s nemcsak az iránt tartozunk kötelességgel, amely van, hanem az iránt is, amely lehet, s lesz.”

 A reformkorban felnőtt nemzedék is tudta, hogy tenni kell és nem kétségbe esni. Cselekedni kell és nem azt várni, hogy Bécsből fogják jóra fordítani a magyar emberek sorsát. Átérezték, hogy az emberhez méltó életért nekünk magunknak kell megküzdenünk. Bennünk a megoldás, és általunk születik a jövő. És éppen ez történt meg 1848. március 15-én. Aki ott volt, értette, miért fontos a Nemzeti dal. Aki ott volt, értette, hogy miért épp azt a 12 pontot tartalmazzák a követelések.

Kivételesen hagyjuk most a 12 pontot. 2017. március 15-én csak arra a két mondatra koncentráljunk, ami a 12 pont előtt áll és így szól:

„Mit kíván a magyar nemzet? Legyen béke, szabadság és egyetértés.”

 Ha ezt együtt akarjuk, akkor van jövőnk, ha bízunk benne, hogy meg tudjuk csinálni, akkor: „A magyar név megint szép lesz..”

 Március 15. mindig is a bátrakról, a magyarok bátorságáról szólt. Ez a nap figyelmeztet minket, hogy nekünk, magyaroknak a szabadságot sohasem adták ingyen.

 Az árral szemben úszni mindig nagy bátorságot kíván. Tisztelet a bátraknak, akik olyan Magyarországról álmodtak, amely nem idegen hatalmaknak alárendelve létezik, hanem független és önálló döntéseket hozhat. Tisztelet a bátraknak, akik 48-ban ezt vállalták és tisztelet a bátraknak, akik ezt ma is vállalják.

Ezt követően, megköszönte az ünneplőknek, hogy jelenlétükkel megtisztelték a megemlékezést.

 

Related posts

One thought on “Magyarországot a pokol kapui sem fogják megdönteni! – Megemlékezés Ajkán.

Leave a Comment