You are here
3 Sport 

Megint az elődöntőben bukott el a Bayern München

A Bayern München hiába nyerte meg a csatár, a háborút elbukta az Atletico Madrid ellenében, és így kiesett a Bajnokok Ligájából. Ezzel a kieséssel egyébként az is eldőlt, hogy Pep Guardiola ugyan megnyerheti harmadik bajnoki címét, és második DFB kupáját a bajorokkal, nem tudja teljessé tenni müncheni karrierjét.
1
A mérkőzés előtti cikkemben leadtam a tippjeimet a kezdőcsapatokra, és az Atletico kezdőjét sikeresen telibe találtam, és a Bayern esetében is 10 játékost jól tippeltem meg a pozíciójukat illetően. Az az egy viszont számomra meglepetést okozott, ugyanis esküdni mertem volna, hogy Guardiola személyes favoritját Thiagot fogja játszani a középpálya közepén, ehhez képest Vidal kapott szerepet ebben a pozícióban, és Xabi Alonso foglalt helyet a védők előtt.

A meccset a Bayern kezdte jobban, viszont az első veszélyes lehetőség az Atletico előtt adódott: Gabi lövése azonban néhány centiméterrel kaput tévesztett. A 20. percben Lewandowski szerezhette volna meg a vezetést az övéinek,ám rajta meg Oblak kapus fogott ki, majd a szlovén hálóőr Ribery bombáját is hárítani tudta. A 31. percben a 16-osohoz közel szabadrúgást kaptak a hazaiak, Xabi Alonso pedig meglőtte a Bayern vezető gólját. Ezek a percek egyértelműen hazaiakról szóltak: 3 perccel később a megzavarodott madridi védelemből Gimenez is szabálytalankodott, amiért a játékvezető büntetőt adott, Thomas Müller nyegle lövését azonban Oblak hárította. (A kipattanót Xabi Alonso lőtte a kapusba.) Több nagy helyzet már nem volt az első játékrészben, de a játék lüktető tempója miatt nem panaszkodhatott a publikum a továbbiakban sem. A második félidő elején kissé lassabban kezdtek a felek, és 10 percig csak elhalt kísérleteket láthatott a közönség. Az 54. percben aztán az Atletico gyakorlatilag a semmiből egyenlített, Torres ugratta i a leshatáron túl lévő Griezmannt, a bíró sípja néma maradt, a francia szélső pedig gyakorlatilag a kiesés szélére rúgta a Bayernt. A vendégek ekkortájt percekre átvették a meccs irányítását, Juanfran veszélyes lövése azonban mellészállt, és nem dőlt el minden kérdés. A 70. percben Lewandowski veszített megint párharcot Oblakkal szemben, ezúttal egy közeli lövést követően. 5 perccel később azonban már, a tavalyi év felfedezettje is tehetetlen volt, egy beadás után Vidal-Lewandowski volt a labda útja, és a lengyel megszerezte a vezetést. Elkeseredett Bayern rohamok helyett azonban először egy elkeserítő bírói baki következett: Javi Martinez ténylegesen felrúgta Fernando Torrest, ám a bíróval ellentétben mi tudjuk, hogy mindezt a 16-oson kívül tette, és EL Nino 15 év minden rutinját bevetette, hogy beessen a büntetőterületre. A sértett állt a labda mögé, Manuel Neuer azonban hárította a próbálkozást. Az utolsó perceket a müncheniek gyakorlatilag végig támadták, Coman azonban fölé lőtt, Alaba lövését Oblak fogta ki, Ribery próbálkozását pedig a védők blokkolták, így maradt a 2:1-es hazai győzelem, amely azonban az Atletico Madrid döntőbe jutását eredményezte.
2
A játékvezetésre külön ki kell térnem, és nem pusztán azért, mert Bayern érzelműként sértett, hogy a csapatot két ilyen ítélettel is sújtották. Cüneyst Cakhirról már korábban is tudtuk, hogy nem képes felnőni nagy feladatokhoz, így volt ez 2012-ben a Barcelona-Chelsea, 2013-ban a Manchester United-Real Madrid meccsen, és sajnos most is. A török sípmester két olyan bakit vétett ma is, amely után szerintem fel kellene vetni, hogy egyáltalán vezessen-e ő még nagyobb mérkőzést, mint hazájának az egyik kiesési rangadója. Az Atletico góljánál Griezmann jó méteres lesen volt, Torres esése pedig ott történt kvázi az orra előtt, ő mégis kétszer is a rossz ítéletet hozta.

Az odavágóval ellentétben az Atletico Madrid játékosai ezúttal nem játszották a rájuk jellemző favágó stílusra emlékeztető futballt, és a színészkedésből is visszavettek, harciasságból azonban megint ők illetve edzőjük Diego Simeone mutattak többet. Az argentin vezetőedző akinek tudott nekiment, legyen az UEFA ellenőr, a saját játékosa, vagy éppen Ribery, nem számított számára semmi ezen az estén. A madridiak egyértelműen alárendelt szerepet töltöttek be a meccs során, és még a Vicente Calderonban jogos győzelmet arattak, most csak a védelem klasszisai miatt készülődhetnek a milánói fináléra. A matracosok egy klasszis csapat, de ezt nem ezen a meccsen biztosították be, annyi viszont bizonyos, hogy a döntőt esélyesként várhatják. A vendégek közül egyértelműen kiemelendő az extraklasszissá váló Oblak, a harcos Filipe Luiz és a sérüléséből visszatérő Diego Godin. Véleményem szerint ők voltak a legjobbak ebben a csapatban, Sault tökéletesen elnyomták a müncheniek, Torres nem sokat tudott művelni, a párharcot eldöntő Griezmann pedig egyszer tudott megvillanni a bajor védők mellett. (Bár ugye a legjobbkor.)

Lassan kezdhetjük fogalmazni azokat a cikkeket, amelyek Pep Guardiola müncheni ténykedéséről szólnak, és ez a meccs is majd külön fejezet lehet ezekben az összegzésekben. Jómagam örültem a bajnoki címeknek, kupagyőzelmeknek az irányítása alatt, így nem nevezném sikertelennek Pep működését, hanem azt mondanám, hogy nem teljes a kép, és ezt majd a kritikusai élete végéig a szemére fogják vetni. A taktikába nem fogok belemenni, mert ez a 11 remekül játszott este, egy dolog viszont roppant érdekes volt számomra, hogy a csapat motorjának számító Thiagot nemcsak, hogy nem kezdette (Vidal és ALonso jól játszottak, tehát nem erről van szó), de még csak pályára sem küldte, mikor kiesésre állt a csapat, és ez bizony megint egy olyan edzői döntés volt ,amit furcsállhatunk. A csapat egyébként 85 percen keresztül irányította a mérkőzést, és végül a játékosok ismét, ha nem is hősként, de emelt fővel a címerhez méltóan buktak el egy BL elődöntőt.
Tartok attól egyébként, hogy a hátralévő két bajnokin már egy alulmotivált Bayernt fogunk látni a kupadöntőn viszont még kérdéses, hogy melyik arcát is mutatja majd a csapat.
3
A Bayern München játékosok teljesítményéről néhány szóban: Manuel Neuernek átlagos meccse volt, azonban tény,hogy a büntető hárításával ő volt az aki egyáltalán életben tartotta a továbbjutás szemernyi reményét is. Philipp Lahm igazi vezér volt, Jerome Boateng nemzetközi visszatérése is remekre sikerült, Javi Martinez miatt kapott büntető az Atletico, de ez nem befolyásolta azt, hogy ő is egy jól sikerült meccsen van túl. David Alaba formája kicsit visszaesett tavaszra, a gólnál is hibázott, de összteljesítményét nézve hetek óta talán most láttam a legjobbnak a fiatal osztrákot. Xabi Alonso a gólja, valamint a játéka miatt is most bizonyított a kritikusainak, és bebizonyította, hogy ezen a meccsen rá is komoly szüksége volt a Bayernnek. Douglas Costa megint a tudása alatt hozott le egy meccset, és Franck Ribery játékát sem érezte a meccs egésze alatt olyan átütőnek, mint néhány másik találkozón. Thomas Müllert dőreség vádolni a flegmán ellőtt büntetője miatt, ő mindent megtett, mint ahogyan a gólpasszig jutó Arturo Vidal is beillesztheti a jól sikerült tavaszi meccsei közé ezt a 90 percet. Robert Lewandowski ugyan gólt lőtt, de sokkal inkább tavalyi önmagára emlékeztetett, mikor is 4-ből egy lövése megy be, mint az ideire, aki úgy érzi a kaput, ahogy rajta kívül körülbelül hárman az egész planétán. A csereként beszálló Kingsley Coman 10 perc alatt is minőségi változást hozott a csapat játékába, egyáltalán nem rajta veszített a Bayern a párharcot illetően.

A Bayern München hétvégén alig fog utazni, mivel az Ingolstadt látja vendégül a rekordbajnokot, akik hétvégén újfent megpróbálhatják majd begyűjteni a bajnoki elsőséget.

Related posts

Leave a Comment