You are here
2 Sport 

Milyen hete is volt a Bayern Münchennek?

A megszokott minőségnél gyengébb játék ide, a játékvezető által jogtalanul megítélt büntető oda, nehezen tudom elképzelni, hogy a Bayern München hívek szebben is elképzelték volna az elmúlt hetet. A német sztárcsapat tökéletesen tudta le az elmúlt hetet, hiszen előbb a Werder ellen kapott gól nélkül nyerte a DFB kupa elődöntőjét, majd a Berlinben óriási lépést tett a bajnoki cím felé. Mivel a meccseket már mindenki látta, aki akarta, így a cikk inkább a pozitívumokra (és negatívumokra) tekint ki, úgy, hogy közben azért már a jövőbe is tekint.
1
Először is érdemes rögtön az elején leszögezni, hogy Thomas Müller idézete, amely szerint csak a játék miatt lehet panaszkodni, az eredmények miatt nem, újfent bevált. Minden Bayern szurkoló örülne, ha ilyen eredménysort mutatna fel a csapat a hátralévő mérkőzéseken (Minimum 5, maximum 6 meccs van a Guardiola érából.), és akkor másodlagos lenne a mutatott játék is, ám tény, hogy ilyen teljesítménnyel a Bundesligán kívül nem nagyon lehetne esélye a csapatnak az Atletico elleni Bl párharcban, valamint a Dortmund elleni kupadöntőben sem. Ugyanakkor megmásíthatatlan tény az is, hogy Pep Guardiola rotálta a csapatot, és mindkét Bayern kezdő erősségében elmaradt attól a tizenegytől, akiket valószínűleg kifutni látunk a Vicente Calderon stadion gyepére. A másik dolog, ami miatt bizakodhatnak a fanok, az, hogy a csapat szinte csak a nagyobb csapatok ellen pörgött fel idáig száz százalékra az idényben, és szubjektív véleményem szerint a Dortmund és a két Juventus elleni mérkőzés volt az, ahol a legjobban játszott az együttes a tavasz során. Ergo kijelenthetjük: Fontos meccsek voltak

A Werder elleni kupamérkőzés országos egyes volt a fogadóirodáknál, és tekintve, hogy a bajor csapat évek óta oda-vissza veri a brémaiakat nem is lepett meg senkit az, hogy újfent egy kapott gól nélküli győzelmet sikerült aratni a brémaiak felett. A két meccs közül egyértelműen itt volt erősebb a kezdő, viszont a meccs összképét tekintve talán egy fokkal itt volt gyengébb a játék. A védelem még úgy ahogyan jól muzsikált ezen a találkozón, de Lahméktól felfele kevés olyan teljesítményt láthattunk, amire felkaptuk a fejünket. David Alabát csak a szemfüles bíró mentette meg, hogy öngólt lőjön. (A Premier Leaguben állítom, hogy van olyan, aki megadja azt a találatot.)
Kingsley Coman csak az első félidőben volt a topon, Riberyvel egyetemben, Götze ugyan jobban játszott bármelyik másik tavaszi meccsénél, de még így sem emlékeztetett legalább első müncheni szezonjában látott önmagára (A dortmundira meg pláne nem.), Lewandowski esetében pedig nem ez volt az a meccs, ahol ő villogott. Akiknek viszont nagyon ment múlt kedden az Xabi Alonso és Thomas Müller. A veterán Alonso sokak szerint nem férne be a legerősebb kezdőbe, de itt kiválóan szűrte meg az ellenfél támadásait, és a gólpasszt is ő jegyezte az első gólnál. A sajátosan ünneplő Müller, egy rá igen is jellemző meccset játszott, ahol is a mezőnyből „csak” periódusokra emelkedett ki, de így is ő volt az aki eldöntötte a továbbjutás sorsát. (Fejesgólja szépségdíjas volt.)
A meccs egyébként betudható egy tipikus tavaszi Bayern meccsnek is, mikor a bajorok a vezetés megszerzése után átadják a területet, a védelem elhárította az ellenfél meglehetősen gyér számú lehetőségeit, majd jött a kegyelemdöfés.

A csereként beszálló Arturo Vidalt első látásra felvágta az ellenfél védője, amiért a játékvezető büntetőt ítélt. A lassításból azonban kiderült, hogy „King Arturo” feldobta magát, és így született meg a továbbjutás kérdésére pontot tevő ítélet. A chilei játékos mikor nem a kiváló játékával van a címlapokon (Lásd következő meccs.), akkor éppen botrányokat okoz, amelyekkel rombolja a saját nimbuszát. Még Kar-Heinz Rummenigge is elismerte, hogy ezt a műesést nem kellett volna elkövetni, és csak helyeselni tudok a korábbi legenda szavaira. Mára elültek azok a felhők amik még augusztusban az Augsburg elleni meccsen keletkeztek, mikor is egy jogtalan büntetővel nyerte meg a Bayern a meccset, és lett hetekig céltáblája a csapat a sajtónak. Ez a meccs gyakorlatilag nyerve volt, erre Vidal bedobott egy ilyen mozdulatot, és most megint előjöhettek a csapatot ott korholó újságírók, és szurkolók a „A Bayernt mindig segítik a bírók” témájukkal. Erre pedig finoman sem volt szüksége most a klubnak.
2
Szombaton úgy léphettek pályára a bajorok, hogy az eredmények szerencsés alakulása esetén meglehet az újabb bajnoki cím a csapat történelmében, ám mint tudjuk ez a Borussia Dortmund győzelmével átmenetileg meghiúsult. A Bayern tartalékos csapattal állt ki a Hertha elleni rangadóra, ám ebben a felforgatott kezdőben is olyan perememberek kaptak szerepet, mint a VB bronzérmes Serdar Tasci, a Bundesliga legendának számító Rafinha, a bármikor bevethető Mehdi Benatia, vagy a bajnokikon utóbbi időben mindig lehetőséget kapó Mario Götze.

A mérkőzés hasonlóan alakult, mint a Werder elleni 90 perc, vagyis Götzéék csak egy félidőt fociztak igazán jó minőségben, ám óriási különbség volt, hogy az első félidőben a Hertha méltó ellenfele volt a listavezetőnek. Nem tudom, hogy meddig tart Dárdai Pál csodája, de a magyar szakember az első percekben meglephette a bajorokat a letámadásokra épülő játékkal, és a berliniek gyakorlatilag irányították is az első félidőt. Az első félidei Bayern játék alulmúlta a tartalékos kezdő ellenére is alulmúlta a képzeleteket, és, hogy nem száz százalékig ez volt Guardiola elképzelése azt leginkább az edző arcán, és Thomas Müller elkeseredett szabálytalanságán láttuk. (A korábbi Vb gólkirályra szerintem nem jellemző, hogy kemény odalép az őt faragó védőknek, sokkal inkább pszichikailag reagálja le az ilyen helyzeteket, mint fizikailag.) A berliniek reménykedhettek a szünetben, hogy bravúrt fognak végrehajtani (szintén tartalékos kedvenceik), ám ezek az álmok hamar összetörtek.
A meccsen amúgy is ismét kiemelkedőt nyújtó Vidal távoli lövésével megszerezte a vezetést a Bayern, és kvázi eldőlt a 3 pont sorsa. A védelem amely az első félidőben még bizonytalankodott, fokozatosan magára talált (Különösen Tasci), és így a Hertha esélyei minimalizálódtak. A meglehetősen unalmasan csordogáló meccset végül Douglas Costa csodálatos bombája döntötte el végérvényesen.
4
Kiemelkedő teljesítményeknek ezúttal is híján voltunk: Tasci ugyan feljavult, de a meccs eleji bizonytalankodásai mutatják, hogy miért is másokban bízik Guardiola, Lewandowski megint csendes meccset hozott össze, Müller nem a jó teljesítményével hívta fel magára a figyelmet, Götze úgy játszott, mint kedden, a csereként beszálló Ribery pedig talán most volt a leginaktívabb a visszatérése óta. Bár például Kimmich vagy Benatia sem nyújtott rossz teljesítményt, a meccs legjobbját a Costa-Vidal-Thiago hármasban kell keresni. A brazil szélső formán kívül játszott a tavasz nagy részében, most viszont bizonyítani tudott újfent, Thiago igazi játékmestere volt a gárdának, Vidal küzdőszelleme pedig ezúttal a labdák megszerzésére, mintsem az ellenfél feldöntésére irányultak. A chilei klasszis az első félidőben a mezőny legjobbja volt, de gólja után sem csökkent a teljesítménye nívója, és gyakorlatilag már nincs olyan Bayern szurkoló aki megkérdőjelezné, hogy miért ő vette át Schweinsteiger helyét. (Nem úgy mint október körül.)

A müncheni csapat következő megmérettetésére szerda este kerül sor, mikor is a szezon meccsének ígérkező BL elődöntőben az Atletico Madridhoz látogat a csapat, majd szombaton a Borussia Mönchengladbach elleni rangadó következik, melynek végén akár megszülethet a Bundesliga 2015/16-os kiírásának bajnoka is.

Related posts

Leave a Comment