You are here
14937240_1220104668026240_3390552882205581088_n Nonstop bodybuilding & Fitness 

Motiváció az én szemszögemből

Matics Ádám vagyok, 27 éves. Agyvérzés és oxigén túladagolás miatt vesztettem el látásomat.

Egy éve súlyemeléssel foglalkozom, mellette amatőr szinten erőemelek, crossfit edzésre járok, félmaratoni, és maratoni távokat teljesítek, és, ha módom adódik rá, erősemberkedem is. A sport mellett dolgozom, és tanulok is, egy szóval, nem unatkozom. Hiszem, hogy az élet sok értékes pillanatot hozhat, és ezekkel élni kell! Próbálok a lehetőségeimhez mérten élni, ugyanakkor a határaimat feszegetem, egy részt, hogy magamat még jobban megismerjem, más részt, hogy le is győzzem.

E cikkben próbálom megfogalmazni azt, mi is számomra a motiváció, és hogyan élem meg, mit adott nekem.

  1. egy napom:

A hétköznapjaim viszonylag rohanósak. Általában fél négykor kelek, hatra járok dolgozni egy gyárba. Jellemző rám, hogy reggelente igen lassú vagyok, nálam időigényes a készülődés. Négy-hat órát dolgozom, majd ebéd után többnyire szunyókálok, illetve tanulok. Edzésre leginkább este hat körül megyek, attól függ, hová, és milyen edzésre tartok. Van, amikor leutazom Kiskunlacházára egy nagyon kedves barátomhoz, aki szinte már testvérem. Az erőemelő edzéseket többnyire vele csinálom végig, de amellett, hogy edzünk, rengeteget segít más dolgokban is. Ha kell, tanácsot ad, hozzájuk is el szokott vinni! Edzés után, hazaérek, és picit felnézek az egyik legnagyobb közösségi oldalra, rendszerint beszélgetek, néha-néha közzéteszek ezt-azt, legtöbbször a blog-omba írkálok. Hétvégén sem áll meg az élet, mert hol iskolába megyek, ha olyan hetem van, hogy nincs iskola, többnyire akkor is sportolok, vagy a barátaimmal vagyok. Büszke vagyok arra, hogy múlt hét vasárnap óta egy olyan csapat tagja lehetek, akikkel nem csak futunk, hanem futás közben ételt osztunk a hajléktalanoknak. Jó dolog kapni, de még jobb adni! Unalmas perceimet, ha éppen van, ami viszonylag ritka, szavak fabrikálásával töltöm, ami rendszerint gyermekversekben nyilvánul meg. Imádom a szójátékokat!

14937240_1220104668026240_3390552882205581088_n

  1. Voltak-e mély pontjaim?

Nagyot hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem voltak. Természetesen mindenki át esik egy-egy mélyponton, de ami nem öl meg, az erősebbé tesz.

  1. Célok a falon:

Most bizonyára sokan elcsodálkoznak ezen a szókapcsolaton, de miért ne? Ezt a módszert már jó pár évtizeddel előbb kitalálták, és az úgynevezett agykontroll módszerbe építették be. Nem egy hasonló témával foglalkozó könyvet olvastam már, melyben erről is szó esett.

Nálam ez a következőképpen megy. Pontírással leírom egy papírra a céljaimat, de úgy, mintha már  elértem volna őket, és minden este, lefekvés előtt, és reggel, ébredés után elolvasom. Tartja a mondás: „az út az, ami boldoggá tesz, nem a végcél.”. Mennyire igaz! Sokan elfelejtjük az adott pillanatban, hogy mekkora küzdelmeket vívtunk, van, ki elfelejti, honnan jött, vagy éppen azt, kik is voltak mellette, kik támogatták céljai elérésében. Céljaimat apró lépésekben valósítom meg. Megyek a kissebbtől a nagyobbig. Nem sietek, van idő!

14939494_1147643505290890_567329492832709377_o

  1. példaképek:

Rengeteg példaképem van, és mindenki más területről. Ott van például Balázs, Ákos, Marci Ádi, akik a mai napig foglalkoznak velem, és rengeteget tanulok tőlük. Vannak olyan példaképeim, akikkel, még nem találkoztam, de rengeteg motivációs videójuk van, ami után azt tudom mondani, hogy, ha nekik ment, nekem miért ne?

Kaptam a kérdést, mennyit változtatott az, hogy példaképnek tartanak? – A válaszom erre az, hogy ugyanolyan átlagos ember vagyok, mint bárki más. Én mindig arra adok, amit mások mondanak. Az én szememben, viszont azok a példaértékű emberek, akik minden egyes lépésemre figyelnek, mert nem egyedül jutottam oda, ahova. Felnézek minden olyan emberre, aki a korlátait próbálja áttörni, nagyon becsülendő dolognak tartom, vegyük például a paraerőemelőket, kajakosokat, vagy bodybuilder-eket! Az értelmileg sérültekben, a down szindrómásokban akkora szeretet van, hogy szerintem más is megirigyelhetné! Minden tiszteletem az övék!!!

  1. Álmok:

Jó bennük elmerülni. Az ember néha azt gondolja, bár, csak ne lenne vége, mert bizony vannak olyan álmaink. Sokáig artista szerettem volna lenni, a lehetőségek jöttek, egyik a másik után. Akrobatika szakkörre jártam, és egy alapítvány is indított képzést, valamint egy amatőr társulathoz is becsatlakozhattam. Rengetegszer álmodtam olyat, hogy cirkuszban vagyok, és csak a gyakorlataimnak élek, csak annak a pár pillanatnak, annak a pár perces számnak, amiből lehet akár több is. Sosem lehet tudni, mi válik valóra belőlük! Igenis, merjünk álmodni, mert az is mutathat egy jó utat a céljaink felé!

  1. Hogy van ennyi energia mindenre

Talán, mert mindegyik tevékenységemet szeretem, és szívvel, lélekkel csinálom is őket. Mindegyik területen vannak emberek.

14556807_1184617761574931_7406252631017400745_o

Related posts

Leave a Comment