You are here
Norman Gates1 Kortárs 

Simon Zoltán – A golyófogó

Az ilyen zsibbasztó nyári délutánokon, amikor a ventilátor csak kavarja a forró levegőt, és az ingem az izzadságtól a hátamra tapad, gyakran eltűnődöm, ha annak idején a rossz utat választom, akkor lehet, hogy most a kikötő simogató szellői között, frissítően sós tengeri illat közepette éppen egy hullától szabadulnék meg.

Ehelyett az apró, kopott tapétájú irodámban ücsörgök, arra várva, hogy megcsörrenjen az előttem izzó telefon vagy jöjjön egy ügyfél, lehetőleg csinos. Az ajtóm vastag üvegén keresztüllátszik a felirat két sora: setaG namroN, ózomoynnágam. Ez a kép annyira beleégett már az agyamba, hogy néha az eredeti formáját érzem szokatlannak. Már egy hónapja nincs új ügyem, csak egy autókereskedő féltékeny felesége, aki mióta beindult az üzlet, attól tart, a férje megcsalja őt. Tényleg jól mehet neki, mert nagyvonalú díjazásban állapodtunk meg, de eddig, azon kívül, hogy egy rendőr kocsmába jár, semmi szokatlant nem találtam a férfiről. A számban izzó cigi kaparja a torkom, a puha kalapom karimája alatt verejtékcseppek gyöngyöznek, kellene egy ital, de a fiókban lapuló whiskynél valami kevésbé erősre vágyom. Mikor végül úgy döntök, ma már úgyse történik semmi, egy árnyék vetül az ajtóra, gyorsan leveszem a lábam az asztalról, hogy kellő profizmus benyomását keltsem az ügyfélben. De a vonzó alkatát ballonkabáttal palástolandó nő helyett Tony Scarfo lép be, kezében fegyverrel. Mivel régen űzöm az ipart, nem olyan könnyű engem meglepni, az asztal lapja alá rögzített revolver pont az ajtóra mutat. Kétségtelenül én vagyok a gyorsabb, ahogy megkerülöm az asztalt és a biztonság kedvéért megpróbálom kirúgni a szokatlanul nagy pisztolyt a hulla kezéből, észreveszem, hogy nincs is megtöltve. A Corsaro család bérgyilkosa fényes nappal, üres fegyverrel támad egy magánhekusra? Főleg olyasvalakire, mint én, aki eddig is többször tévedt már át a törvényesség határmezsgyéjén. Ki fogja nekem ezt elhinni? A maffia? Több ízben is kilátásba helyezték már, hogy ártok az üzletmenetnek. A rendőrség? Ahányszor a tyúkszemére léptem annak a féleszű bandának, kétlem. A bíróság? Már hallom is a kirendelt védőmet: „Tisztelt esküdtek, Tony Scarfo, akit több tucat emberöléssel lehet kapcsolatba hozni, de egyszer sem sikerült még csak bíróság elé állítani sem, olyan balszerencsés volt, hogy gyilkolásba menet elfelejtette megtölteni a pisztolyát, ezzel szemben a védencemnek véletlenül épp egy csőre töltött, kibiztosított fegyver volt a kezében, amit gondolkodás nélkül használt is. Kérem a felmentését! Köszönöm.”

Köszönöm nem, engem nem húznak csőbe! Az épület előtt fékcsikorgással, vijjogva fékeznek a járőr autók, és nincs az az Isten, hogy ilyen gyorsan ideérjenek! Azt hiszem, ideje lelépnem, csak a whiskyt sajnálom, biztos „lefoglalják”… rohadt égetettszesz-tilalom! Irány a hátsó lépcső…

            Pár nap múlva, mikor kissé elcsitultak a hullámok, én is előmerészkedek. Infót kell szereznem, hogy ki akar félreállítani és miért. A legjobb forrás, hogy ezt kiderítsem, Lydia Rogers, a Thompson Bar énekesnője, akiről tudható, hogy közeli szálak fűzik a Corsaro családhoz. A legtöbb kérdésemre ismerheti a választ, de pont ezért több oldalról is megfigyelés alatt állhat, őt tehát kerülnöm kell. Dél felé járhat az idő, mikor bekopogtatok a piszkos kis bérház egyik emeleti ajtaján, az ismételt kopogásra résnyire nyílik az ajtó, és a biztonsági lánc mögül álmos szempár néz fel rám, Mimi Bernard, Miss Rogers személyi öltöztetője. Pár percnyi fojtott vita után, amiben végső érvként megpendítem, hogy ha mások is tudnák, amit én tudok, hogy ő tud, akkor milyen kellemetlen helyzetbe kerülne, végül beenged. Kopott háziköntösét félősen húzza össze magán, mint aki nincs hozzászokva, hogy férfiember előtt így mutatkozzon. Hogy kötetlenebb légkört teremtsek, és mivel ma is iszonyú a hőség, levetem a kabátom és a kalapom, hosszú beszélgetésnek nézünk elébe. Két órával később megköszönöm a segítségét, és távozom. Mimi nagyon segítőkész volt, megtudtam tőle, hogy Miss Rogers több szálon kötődik a Corsarókhoz, mint sejteni lehetett, nemcsak hogy Niki Corsaro, a másodszülött szeretője, de évekkel ezelőtt mikor még fiatalabb és naivabb volt, Tony Scarfóval került intim viszonyba, amiből egy fiúgyermek is született, persze a legnagyobb titokban, egyik fél se verte nagy dobra az esetet, a gyerek nevelőszülőkhöz került, ők pedig tovább élték az életüket. De Tony nemrég eljött a bárba, és arról beszélt, hogy valaki tud a nőről és „kicsiről” is, ő fogalmazott így, és a gyerek érdekében meg kell tennie valamit. Mimi szerint nagyon ködösen fogalmazott, de kétségbeesés és beletörődés ült az arcán, nagyon ijesztő volt azt az embert ilyen állapotban látnia. Scarfót zsarolással vették rá, hogy megölesse magát, de miért nem engem ölettek meg vele? Kinek áll ez érdekében? Mi változik, ha én az elkövető vagyok és nem az áldozat? Ha meghalok, akkor van annyi behajtatlan szívességem, hogy a rendőrök szétszedik az irodámat, és minden ügyemet centiről centire átnézik, de ha megölöm a Scarfót, akkor csak a maffia ügyekre koncentrálnak, de mostanában csak egyetlen ügyem volt…

            Ben Johnson, műmosoly, műhaj, igazi műmájer, megértem feleségét, tényleg nem tűnik hűséges típusnak. Este, mikor végre bezár az autószalon, én némán üldögélek az irodája kényelmes karosszékében, nekem is kellene egy ilyen, tekintélyt adna, persze lehet, hogy a málló tapéta és karcos íróasztal mellett egész más hatást váltana ki… épp ezen morfondírozom, mikor belép a tulaj, már becsukta maga mögött az ajtót mire észrevesz, és a rámeredő pisztolycső láttán nincs kedve megfordulni és újra kinyitni. Kedélyesen elcsevegünk, és végül abban maradunk, hogy ez a találkozó kettőnk között marad, mindent ugyanúgy csinál, mint eddig, és a jövőben több figyelmet szentel a feleségének. Nem véletlenül tartottam szokatlannak, hogy egy ilyen alak zsarukkal iszogasson együtt, ha jobban odafigyelek, korábban is rájöhettem volna, a drogügyesek nem nagyon barátkoznak külsősökkel, de most már összeáll a kép, Ázsiából az autókban csempészik be a drogot, a vevő pedig csak bemegy a szalonba és megveszi az autót, amibe láthatólag első látásra beleszeretett. Milyen egyszerű, sose jutott volna eszembe, de úgy tűnik Briggs hadnagy többet nézett ki belőlem, és egy ilyen zseniális bűntett után, nagyon leleményesen akart egyszerre  megszabadulni a kotnyeles magánhekustól és egyúttal meggyengíteni a konkurenciát is. Azzal nem számolt, hogy nem vonulok börtönbe önként és dalolva, hanem lelépek magamra véve a menekülő bűnös szerepét.

            A belső ellenőrzés zabálni fogja a sztorit, főleg, ha kézhez kapják Tony Scarfo búcsúlevelét is, ami bár pepecs munka, de megéri vele dolgozni. Két hónappal később, miután vallomást tettem a tárgyaláson, úgy döntök szükségem van egy kis levegőváltozásra, Mimi akinek idővel felfedeztem egy másik oldalát is, támogatja az ötletet, így a lemenő nappal a balunkon kihajtunk a városból.

Fel, északra, mert itt még mindig pokoli meleg van.

Írta: Simon Zoltán

Related posts

Leave a Comment