You are here
Szentabraham_DSC_5503 Anno Life 

Szentábrahám, a Zsidó hegy legendája

“…Csekefalván átvonulva” – írja Orbán Balázs, ” Szent-Ábrahámot, Gagy völgyének legnevezetesebb faluját éri az utas, mely község hajdan anya ecclesiája volt a szomszéd Csekefalva, Andrásfalva és Gagynak, és melyet 1333-ban már mint önálló egyházmegyét találunk bejegyezve a pápai dézmák regestrumában.

E faluk közös temploma a falu felső végénél beszakadó Ingpatak völgye torkolatjánál egy dombon feküdt, melyet még most is Templom-hegynek hívnak, a Templom-hegy feletti tetőt pedig Tomori-padjának. Ez egyház nagyon szép és régi volt, falait szép frescofestvények boríták, de romladozott lévén, e század elején lebontatott. Innen vitetett a falu között lévő unitárius imaház harangja, melyen féldombor majuskel irásmodorban e körirat van: O rex glorie veni cum pace, mely 14. század végéig divatozott írásmodor némileg adat e templom építési idejéről.

Szentabraham_DSC_5503
http://csedoattila.blogspot.hu

Szentábrahámnál nyugotról jövő két patak szakad a Gagy vizébe. Egyik ( a délrébb lévő ) Zsidán pataka, melyet csak is eredeti nevéért említünk meg. Másik a már említett Ingpatak. Ennek már eredeti nevénél egyéb nevezetessége is van, mert a hagyomány róla az, hogy ott régen dácusok laktak, kik a szittyák ( hihetőleg hunok ) közeledtére onnan elfutottak, távoztukkor azonban az arany ekét és arany szarvasokat, – melyket ők Istennőként bálványoztak, – az Ing kútjába temették be. Ott van az most is, s bár mindig áskálnak utána, mert varázslat alatt van, kivenni nem tudják. Hogy itt ugyancsak valaha laktak, mutatja azon nagy mennyiségű vastag cserépdarab s téglatöredék, melyeket az eke a földből kiforgat, s bizonyítja ezen ott talált bronz csákány is, melyet sz.-ábrahámi Mátéffi Ferencz talált az Ing völgyében, s melyet a kolozsvári múzeumnak ajándékozott.

Sz.-Ábrahámtól keletre a Zsidóhegy magasul fel, egy kopár bérc, melynek festői redőzetekben lehanyatló mély szakadásos oldalai igen sajátságosan festői képet mutatnak. Tetőlapján gödrök s homályos épületnyomok látszanak, déli fokán , – mely csak keskeny hegynyak által függ össze a hegy más felével, s mely könnyen erődíthető volt,- most is egy öl mélységű üreg van, melyet az itten állott várkút helyének tartanak. E kút szép lapos kövekkel volt kirakva, alig néhány évtizede, hogy kiszedett köveit a szentábrahámiak felépítették.

Szentabraham_DSC_5448
http://csedoattila.blogspot.hu

A Zsidóhegy fennlapja félhold alakú, délkeleti vége a Hegyek köze nevű hegykarajjal függ össze, melynek nyugoti hegyfokát a Zsidóheggyel alak és magasságban versenyző Szarvas-Fejtő alkotja. E most kopár, műveletlen hegyek tetején mindenütt felhagyott szántóföldek mezsgyéi látszanak, mi bizonyítja, hogy itten földmíveléssel foglalkozó emberek laktak, az ott nagy mennyiségben termő vadrózsák és rozmarintbokrok disznövényzetét alkotják ezen most kopár, kiélt vidéknek, de egyszersmind azt is mutatják, hogy valaha női kezek fáradoztak e helyek felékesítésén. E homályos nyomok némileg igazolni látszanak azon hagyományt, hogy régen, midőn az Ing völgyében laktak, itt a Zsidóhegyen, ezen telepet védő erőd állott, az ezzel kapcsolatos szóhagyomány azt is követeli, hogy Sz.-Ábrahámon régen zsidók laktak, s úgy a falu, mint e hegy elnevezése onnan eredne. A zsidóknak roppant kincsét a Zsidóhegy titkos pincéibe hiszik elrejtve.

Egy eprésző leány nyitva találta egykor e pince ajtóját, s megrakodva az ott kádakban álló arany s drágakövekből, azt künn leöntötte, de kincsvágytólzaklatva harmadikszor is visszatért, azonban midőn kinccsel terhelve kilépni akart, a becsapódó ajtó sarkát szakítá oda, künn hagyott kincse pedig szénné változott át, mond a rege. Valójában meglepő jelenség az e vidéken előforduló számos zsidó elnevezés..

Mondai magyarázata van a Vasvár utca elnevezésének: ” a szomszédos Gagyvize völgyében is a falu azon részét, ahol a falu szegényei, a kovács cigányok, s tolvajai laknak, rendszerint Vasvárnak nevezik…” és úgy tűnik, hogy nem azért, mert ott valamikor “Vas-vár”állott.

Szentábrahám nevének eredetét a szájhagyomány a következőképpen magyarázza: “Réges-régen, ezelőtt sokszáz esztendővel a falu nem a mai helyén állott, hanem jóval fennebb, a mostani úgynevezett In(g)-völgyében. A tatárjárás idején a falu népe elmenekült az erdőbe.

 A tatárok a falut felgyújtották. Annak a falunak a neve Ingfalva, vagy Infalva volt, talán In(g)-árkáról nevezték el így. A tatárok pusztító elvonulása után Infalva népe előjött az erdőből, s kétségbeesve nézte a falu romjait. Újra akarták építeni a falut, de az öregek azt tanácsolták, hogy ne építsék a régi helyére, mert In-árka nem tud elegendő vizet biztosítani a falu népének, ezért jöjjenek lennebb a völgybe, ahol egy nagyobb patak folyik. Igy is történt, a falut a Gagypatak két partján építették fel. Amikor a falu felépült, azon tanácskoztak, hogy milyen nevet adjanak neki. Van a falutól nem messze egy nagyobb hegy, a Zsidóhegy. Itt élt egy barlangban egy remete, Ábrahám. Ezt a remetét a nép nagyon szerette és tisztelte. (Valószínű, a falu újraépítéséhez is anyagi segítséget nyújtott, hiszen egy másik monda szerint roppant kincsek őrzője volt Ábrahám. ) Igy róla nevezték el a falut Szentábrahámnak. (néhai Lőrinczi Teréz adatközlő elbeszélése )

86440072
Forrás: www.panoramio.com

Nagyáj-pataka /árka/ a Nádas nevű határrészből gyűjti össze vizét, és viszi kelet irányból a Gagypatakba, átvágva előbb az országutat, természetes határt képezve Szentábrahám és Csekefalva között. A vízgyűjtő medencék rövidsége miatt a mellékágak vízhozama általában nem jelentős. Folyóvizeink nem szennyezettek, alkalmasak állatok itatására, öntözésre, még mosásra is

 Képek forrása: Csedő Attila

Szöveg forrása: szentábrahám.ro

Related posts

Leave a Comment