You are here
12957393_1064844213554375_1880329264_n Anno Life Non-stop Tapolca 

A tapolcai ó-zsinagóga rövid története 1813-1863

12980552_1064844070221056_1334688341_n

Mayer Dénes ny. tanár tapolcai helytörténész és Tóth József ny. iskolaigazgató a Tapolcai Városszépítő Egyesület örökös tiszteletbeli elnökének kutatásai nyomán, már az 1990-es évek elején megfogalmazódott az a feltételezés, hogy a városunk első zsidó imaháza a Főt tér 7. számú épület északi traktusa rejtheti. Azokban az években különböző nevek alatt – Metropol Disco, Colorado Westerb Pub – szórakozó- és vendéglátóipari egység működött ezen épületrészben.

Néhány éve pedig Csudaszarvas Kávéház címmel fogadta a vendégeket. Az épület múltja a XVIII. század második feléig nyúlik vissza. A kezdetben földszintes későbarokk-klasszicista főhomlokzatú lakóház és üzlet számos átépítési és bővítési periódust élt meg, mire kialakult a mai, Fő térre néző, emeletes, középerkélyes összképe.  A belterületének és határának birtokviszonyait felmérő 1858. évi „Parzellen der Gemeinde Tapolcza/Betűsoros kimutatás Tapolcza mezővárosban létező minden föld és ház birtokról” című jegyzék nevesíti a ház akkori tulajdonosát Leszner Ferencet. Az összeírás mellékleteként készült várostérképen pedig a ház északi toldaléképületére rajzolt Dávid-csillag jelöli az akkor már jó ideje működő ó-zsinagógát.

A főépület falai között sokféle tevékenység zajlott: 1910. szeptember 4-én Fő térre (akkor Szentháromság tér) néző emeleti részen kezdte meg történetének első tanévét a helyi polgári leányiskola, „Tapolczai Községileg Segélyezett Magán Polgári Leányiskola.” A két világháború közötti években ehelyütt működött a Tapolczai Takarékpénztár Részvénytársaság, az „Adriai” Biztosító Társulat Főügynöksége. A második világháborút követően itt rendezkedett be a Badacsonyvidéki Szőlőtelep Tapolcai Kezelősége, később a Magyar Nemzeti Bank helyi kirendeltsége, legutóbb pedig az Óra- és ékszerbolt.

Névtelen

Habsburg II. József (u. 1780-1790) Ausztria-Magyarország uralkodójának utasítására vette kezdetét hazánk első modern katonai-topográfiai felmérése. Az 1780-1784 között készült „Josephinische Landesaufnahme” az első olyan térképészeti mű, amely az egyes településeken belül nem csak az utcákat, de az egyes épületeket is ábrázolta. A felmérési munkálatokat végző császári, királyi hadmérnökök 1784-ben jártak Tapolca püspöki mezővárosban és elkészítették a település részletes felvételi rajzát. Ezen a mai Fő tér 7. számú épület telkén már álló, bár lényegében kisebb alapterületű házat jelöltek. A telek és az épület a Rajna-vidéki Diren-ből származó és akkor már több évtized óta helyben lakó Leszner család tulajdonát képezte. E családban Tapolca egyik legrégebbi zsidó családját tisztelhetjük.

A XVIII. század folyamán a többi irányból zajló zsidó betelepülés és létszámgyarapodás életre hívta az önálló hitközség megalakításának igényét. Ám ez a gyarapodás lassú és időnként ingadozó volt, így majd csak a XIX. század elejére érkezett el mindennek az aktuális ideje. A szűkebb földrajzi térségen belül elsőként a keszthelyi zsidóság alapított önálló hitközséget és épített zsinagógát 1766-ban. A tapolcai zsidóság ettől az évtől egészen 1778-ig itt, a keszthelyi zsinagógában vehetett részt istentiszteleteken és vallási szertartásokon. 1788-ban a kővágóörsi hitközség megalakulása és az ottani zsinagóga felépítése kedvezőbb lehetőséget biztosított, s ettől kezdve 1813-ig a tapolcai zsidóság templomi vallásgyakorlati helyévé a kővágóörsi zsinagóga vált.

Névtelen1

1813 folyamán a bevezetőben említett, mai címen Fő tér 7. számú ház tulajdonosa Leszner Júda volt. Miután erre az esztendőre már adott volt a helyben élő 10 felnőtt zsidó férfi, amely az istentiszteletek megtarthatóságának ősi, előírásos száma, elérkezett az ideje a hitközség önállósulásának. Leszner Júda saját elhatározásból és költségviselés mellett, lakóépületének északi végében felépítette Tapolca első zsidó imaházát, az ó-zsinagógát. Az építkezés befejeztével az imahelyet közhasználatra engedte át.

Az ó-zsinagógában beinduló hitközségi vallási élet első vezetője, Tapolca város első rabbija, Lőbl Ignác volt, akinek a munkáját helyettese Breier Izrael segítette. 1831 nyarától itt kezdték vezetni a tapolcai zsidók születési és halálozási anyakönyveit. A rabbik sorát később Mojseles Jakab és Neuhaus Ábrahám folytatták. A nagyvázsonyi származású Neuhaus Ábrahám szép személyes példával szolgált az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc idején: önkéntesnek jelentkezett a honvédségbe, ahol kezdetben gyalogos közvitézként később pedig tábori rabbi minőségben teljesített harctéri szolgálatot. Ugyanekkor a Leszner család két fiú tagja is beállt önkéntes honvédként, akik közül Dávid tizedességig jutott a 7. (Szombathely-pápai) honvédzászlóaljban.

Az ó-zsinagógát illeszkedő épületrész emeletén kezdte meg a működését 1847-ben a tapolcai izraelita elemi iskola is. A korábbi években a tapolcai zsidó családok vagy a tiszteletdíjas házi tanítókat fogadtak gyermekeik mellé, vagy pedig a jó hírű kővágóörsi zsidó iskolában tanították őket. Az 1847-ben beinduló helyi oktatás megkönnyítette e helyzetet. Az iskolában Krausz Zsigmond tanító mellett Mojseles Jakab, majd Neuhaus Ábrahám rabbik végezték a hitoktatást, a magyar nyelvű tantárgyakat Jung Izrael, a németet Lővy Zsigmond tanították. 1855-ig folyik itt az alsófokú oktatás, ekkor elkészült a mai Iskola utcában (akkor Posta utca) a napjainkban a Szász Márton Iskola részét képező iskolaépület első építési periódusa. Ettől kezdve egészen 1944-ig itt zajlott az elemi iskolai zsidó felekezeti oktatás.

12968598_1064844300221033_1930425316_n

A tapolcai ó-zsinagóga napjainkban az újra felfedezést követő megújulás korába lépett. Hónapok óta felújítási munkálatok zajlanak a helyszínen, amelynek során aprólékos munkával eltávolításra került a teljes belső festés és vakolás. Egymás után újabb és újabb építészeti részletek és szépségek tárultak fel. Előkerültek a keletelt Tóra-fülke, a jellegzetes kör alakú barokkizáló bevilágító ablakok, befalazott késő- barokk kosárhátíves boltívsorok, az imaterem boltozatának boltívindításai, az egykori boltozat lenyomata, az északi (feltehetően női-) karzat maradványa, ülőfülkék és még több izgalmas építészeti részlet. A szakrális tér mögött keskeny lépcső visz az épület alatt pincetérbe, ahol pedig a hajdani elmaradhatatlan rituális fürdő helye sejthető.

A jelenleg is zajló feltáró-helyreállító munkálatok célja egy a tapolcai zsidóság két és fél évszázados történetének bemutató idegenforgalmi kiállítóhely, valamit bormúzeum létrehozása.

12957393_1064844213554375_1880329264_n

Hangodi László történész-főmuzeológus

Related posts

Leave a Comment