You are here
12837479_1044571438942596_790710310_o Lélek Life 

Te is aggódsz, hogy mi lesz vele, ha oviból suliba kerül?

12837479_1044571438942596_790710310_o

Egy anya siker története, akit a gyerekei ösztönöztek a változásra. Ő nem csak abban gondolkodott jól, hogy másképp élje a napjait anyaként. Nem csak arra figyelt, hogy sportoljon és egészségesen táplálkozzon, hanem emellett a gyerekei jövőjére is gondolt.

Ugyanolyan gondolatok keringenek az ő fejében, mint minden anyuka fejében, akinek épp iskola előtt áll a gyermeke:

„Mindent megkapnak majd a tanító nénitől vagy belefutunk egy fáradt, ingerlékeny, a nyílt napon színejavát mutató, egyébként kevésbé színes-javas tanító nénibe, aki nem veszi észre a titkos csúfolódásokat, nincs tisztában a 21.század technikai vívmányokon edződött gyerekecskék érdeklődési köréről, csak azt veszi észre, hogy a gyerek ordít, vagy csúnyán ír, de azt nem, hogy azért mert túltelítődött társai zajával, vagy a szem-kéz koordinációja fejletlen??? Mit tudtam tenni? Létrehoztam(tunk) egy általános iskolát, ahol kiegyensúlyozott, az élet értékeit felismerő és megbecsülni, de hasznosítani tudó embereket álmodtam nevelni. Integrálva, elfogadásra, angolra, kínaira, úszásra, zenére, és minden olyasmire, ami kinyitja a szemecskéjüket a világra. Mindezt a tízkerben, tandíjért. Hogy a gyerekek, a szülők és a kollégák is elégedetten és boldogan menjenek haza bármi túlóra után. És otthon érezze magát mindenki. Mert úgy könnyebb tanulni is.”

„A nevem Vidák Viktória. Német nemzetiségi tanítóként végeztem, de voltam napközis tanító és kínai tolmács is.

30 évesen, 2010-ben született meg a kisfiam, 2013-ban a kislányom. Az anyai ösztönöm egészségesen bekapcsolt. Szerencsés voltam, mert volt tejem, tudtam táplálni őket 13 illetve 11 hónapig. Természetesen nagyon ügyeltem, hogy tápanyagdús legyen a hami, ezért jó sokat ettem. Mai szemmel nézve inkább rengeteget mondanék. Hajlamos voltam a mértéktelenségre: volt olyan, hogy egy nap felfaltam fél kiló sós mandulát, reggel fél-egy liter tejjel és este fél-egy liter tejjel leöblítve a napot. 🙂 Reggel, este, délelőtt, délután, mindig volt egy kis nasi, mindig volt egy kis falat, minden nap finomakat főztem, hogy mindenki szépen fejlődjön. A pocim is.

És mindeközben fejlődött az anyai ösztönöm is. Talán tápanyagra volt szüksége neki is. Olyan mértékben kifejlődött, hogy úgy éreztem, az én babáim, ha elérik az iskolás kort, különlegesen különleges iskolába kell, hogy járjanak; ott kell, hogy legyenek a szemem előtt még akkor is, ha tudtam, hogy tanítani nem javasolt saját csemetéket a közoktatás rendszerében. Mégis úgy éreztem, a magam közelében kell tudnom őket.

Ez az érzés olyannyira a hatalmába kerített, hogy amikor egy lumbágó után felépülve elkezdtem úszni, úszás közben megérett a fejemben a gondolat: iskolát alapítunk nekik. És azoknak a gyerekeknek, akik kicsit másképpen szeretnék a felnövekedésüket alakítani, előítélet- és minősítésmentes környezetben, kisebbségi komplexusoktól szabadon akarnak felnőni. És mindezt úgy, hogy közben megtanulnak magyarul, kínaiul (spanyolul vagy németül) és angolul. Életrevaló szinten. Használható nyelvtudással szeretném kiengedni őket a nyolc év együtt töltött idő után, hogy mehessenek a szélrózsa minden irányába.

Csodák, megérzések, szerencse, sors, szaktudás, kitartás mind az utamba akadt, és mindet igyekeztem megfogni, és a magam oldalára állítani.

Kisfiamat négyévesen elkezdtük úszni taníttatni Bea nénivel, aki különleges személyiségével elérte, hogy a gyerek elhiggye, ő saját maga tudja saját magát megtanítani akár bármire, de leginkább az úszásra. És a halálos víziszonyát két perc alatt lebontotta róla. “Tanítsd Magad!-ez a jelszava. És közben rám is hatott. Tanítottam magam kitartani, iskolai pedagógiai programot írni, átgondolni, engedélyeztetni, kompromisszumot kötni, megoldást találni. Kisfiam úszása közben én is úszhattam, és mivel eléggé gyorsnak éreztem magam, azt gondoltam, megmérettem az erőmet, és beállok szenior úszónak versenyezni. Hetente háromszor ezer métert úsztam már, (ami kényelmesen 30 percet jelent a vízben,) és azt vettem észre, hogy olyan hasizmaim is vannak, amik azelőtt semmilyen más sport hatására sem mutatták magukat. Pedig jó sok mindent kipróbáltam, tartós időkig, hetente legalább kétszeri gyakorisággal. A hasam sohasem lett lapos. És most, hogy egy éve úszom, a pocim, bár a kislányom után valószínűleg szétnyílt kissé a hasizmom, lelaposodott. 🙂 Hurrá! (Jó, bevallom, ha sokat eszem, akkor kidudorodik megint, de igyekszem odafigyelni.) Egészségesen táplálkozom a gyerekek miatt is, kevés cukrot és lisztet használok a sok-sok főzelékhez, amit eszünk. Igyekszem minden étkezéshez valamilyen zöldséget is adni, hogy rendben legyen az emésztésünk. Mindent mértékkel fogyasztunk, mert a mi életünknek fontos szabályozója lett a mérték.

Ja, és közben az iskolánk, az álmunk valóra vált: tavaly szeptemberben megkaptuk a működési engedélyt, és idén szeptembertől szeretettel várjuk leendő elsős tanulóinkat a tizedik kerületben.”

12527765_1044571578942582_570745135_n

Az iskola neve is csalógató a gyerekek számára: MILKY WAY Általános Iskola. Van olyan gyerek, aki nem szeretne egy ilyen iskolába járni?

Az iskola honlapja:

http://www.milkywayelementaryschool.hu

Related posts

Leave a Comment